Ha a kertünkbe nagy díszítőértékkel rendelkező örökzöld fát keresünk, akkor a japán szentfa kiváló választás lesz, megmutatjuk, miért!
A japán szentfa jellemzői
A japán szentfa (Nandina domestica) Ázsia délkeleti részéről (Kínából, majd innen került át Japánba) származó, kb. 1-1,5 méteres magasságot elérő, örökzöld cserjeféle, melynek ágai ritkásan nőnek, felálló ágrendszerű. A borbolyafélék családjába tartozik, bár szent bambusznak, égi bambusznak vagy mennyei bambusznak is nevezik hazájában, a bambuszokhoz nincs köze.
Igen mutatós, dekoratív cserje, mely eredeti hazájában, Japánban igen nagy népszerűségnek örvend, szentfaként tisztelik. Szerencsehozó növénynek tartják, és úgy hiszik, ha van japán szentfa a kertükben, az megvédi az ottlakókat. Keleten gyógynövényként is alkalmazzák, míg nyugaton sokan gyomként tekintenek rá, mert könnyen kivadul és elterjed a számára megfelelő éghajlaton.
Termésével és virágaival is nagymértékben díszít, hazánkban is mérsékelten télálló, így védettebb helyeken, vagy városi környezetben könnyedén áttelel, de a fagynak kitettebb részeken fagyvédelméről gondoskodnunk kell, mert kifagyhat.
Levélzete lándzsa alakú, összetett levelekből áll, melyek ősszel szép vörös árnyalatban pompáznak. Tavaszi friss hajtásai szintén vöröses árnyalatúak. Virágai bugákba tömörülnek, melyek apró, fehér, csillag alakú virágokból állnak. Kora nyáron hozza a virágait, amelyek igen sokáig a bokron maradnak, így sokáig díszítenek. Ősszel hozza piros bogyóterméseit, melyek sokáig díszítenek a növényen. Ágait levágva és vázába téve, tartós (akár hónapokon át) szobadísz is lehet. Vigyázat! Termése mérgező!
Ültethetjük sövényként is, de szoliterként is igen mutatós. Léteznek törpe változatai is.
A japán szentfa igényei és gondozása
A japán szentfa a napos, világos, esetleg félárnyékos, védett helyeket kedveli, talaja legyen tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű. A meszes talajokat nem kedveli, ültetőközege legyen inkább enyhén savanyú. Mérsékelt öntözést igényel, szereti, ha a földje folyamatosan nyirkos, de jól tűri a szárazságot is. Őszi lombszíneződése akkor a legszebb, ha napos helyre ültettük a növényt.
Ahogy már említettük, az ország délebbi részein, védettebb helyeken érdemes ültetni, és ott is védeni kell lomb- vagy szalmatakarással az erősebb fagyoktól. Nagyjából -14 C fokig képes elviselni a fagyokat. Fagynak kitettebb helyeken, ha nagyobb fagyot jósolnak, vigyük védett helyre (ezeken a helyeken éppen ezért nem érdemes kiültetni, hanem inkább csak cserépben hagyni, hogy mozgatható, védhető legyen).
Ugyan örökzöld, ám az erősebb fagyok hatására a lombja egy része lehullik. Ha egy része elfagyna, metsszük vissza tavasszal egészen a talajig. Az idősebb növények felkopaszodhatnak, ezt a hiányosságot is metszéssel korrigálhatjuk. Emiatt is érdemes néhány évente ritkító metszést elvégeznünk rajta.
A japán szentfa szaporítása
A japán szentfa szaporítása dugványozással vagy magjainak elvetésével lehetséges. Gyökereiről gyakran új növény hajt ki, melyek szintén különültethetők.
A japán szentfa kártevői és betegségei
Ha lúgos talajba ültettük, akkor a leveleken klorózis (a levelek sárgulása) jelentkezhet.
Kártevőkre, betegségekre nem igazán érzékeny.
