fokföldi kankalin

A fokföldi kankalin (Streptocarpus) jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

A fokföldi kankalin vagy másik nevén a bolyhos napfénykóró (Streptocarpus saxorum) éppúgy a csuporkafélék (Gesneriaceae – bársonylevélfélék) növénycsaládjába tartozik, mint a fokföldi ibolyák, a mesevirágok vagy a gloxíniák és hasonlóan a család többi tagjához, akit egyszer elbűvöltek, az soha többé nem tud nélkülük élni! Nagy előnye, hogy télen hozza virágait, így vidámmá teszi a borongós, szürke téli napokat.

A fokföldi kankalin jellemzése

A csuporkafélék családja az ajakosvirágúak rendjébe tartozik. A csuporkaféléket kb. 148 növénynemzetség alkotja, azon belül mintegy 3200 növényfaj tartozik ide. Többségük trópusi vagy szubtrópusi lágyszárú növény vagy félcserje. Ugyan magyarul kankalinnak nevezzük, nincs köze a kankalinokhoz, csupán rájuk emlékeztető levélformái miatt hívják így.

fokföldi kankalin

A fokföldi kankalin az 1800-as évek elején került be Európába, eredeti élőhelyéről Dél-Afrikából. Akkoriban persze még nem voltak a virágai ennyire színgazdagok, a sokféle színt és a hibrid változatokat – fehér, rózsaszín, lila, világoskék, piros, kék, sötétlila, stb – már a nemesítők munkájának köszönhetjük. Virágai tölcséresek, trombita alakúak, erős szárakon hozza őket a növény. Levelei hosszúkásak, vékonyan redőzöttek, tömött levélrózsából nőnek ki. Hosszú ideig virágzik.

Léteznek kisebb és nagyobb fajtái is, a nagyobbakat vágott virágként is hasznosítják, ám valamivel melegebb helyeken érzik jól magukat, mint a kisebb fajták. A nagyobb fajták leveleinek a hosszúsága akár 60 cm is lehet.

A fokföldi kankalin igényei és gondozása

A fokföldi kankalin nálunk szobanövényként képes csak megmaradni, mivel fagyérzékeny évelő növény. Egész évben világos vagy félárnyékos helyet kíván (a virágzáshoz elengedhetetlen fényt lámpával is biztosíthatjuk számára, ha nem tudjuk ablak közelébe tenni), és egyenletesen meleg szobahőmérsékletet, viszont a tűző naptól óvnunk kell! Ültetőközege legyen A típusú virágföld (vagy nagyon savas, tőzeg alapú földkeverék) és folyami homok keveréke. Nyáron öntözzük bőségesen langyos, lágy vízzel, és párásítsunk is körülötte, télen viszont jóval kevesebb öntözővízzel is beéri. Mindig (nyáron is) várjuk meg, amíg a földje kiszárad, és csak akkor öntözzük! Tavasztól elkezdhetjük tápoldatozni, de csak mérsékelten. Állítsuk cserepét kavicsokkal teli tálcára, cserépalátétre, ez biztosítja számára a magas páratartalmat és a felesleges víz eltávozását a cserépből.

A növény márciustól ősz végéig virágzik, ám képes egész télen át hozni a virágait, de csak abban az esetben, ha biztosítjuk számára az egyenletes 15-18-20 C fok körüli hőmérsékletet és az elegendő fényt. Száraz levegőjű helyiségekben ennél alacsonyabb is lehet a hőmérséklet. Viszont a nagyon meleget (25-30 C fok) már nehezen tolerálja, ilyenkor sűrűn kell öntözni, párásítani. A 30 C fok fölötti hőmérsékletet nem képes elviselni. Ügyeljünk rá, hogy a leveleket ne érje víz, még párásításkor se! Sokan emiatt kényes, finnyás növénynek tartják, de egy kis odafigyeléssel hosszú éveken át örömünket lelhetjük bennük.

A virágzás elősegítése érdekében érdemes kálium-tartalmú tápoldattal öntözni, és jó, ha tudjuk, hogy a fiatalabb növények mindig dúsabban hozzák a virágokat, mint az idősebb tövek.

Nem szükséges minden évben átültetni, csak ha úgy látjuk, hogy igényli. Ezt tavasz elején tegyük meg, még a növekedési fázis előtt.

A fokföldi kankalin szaporítása

Szaporítása egyszerű, átültetéskor osszuk szét a töveit (tőosztás), de szaporíthatjuk levéldugványokról is, ezeket a növényről leválasztva, a főér mentén bevágva helyezzük nedves homokba, és tartsuk folyamatosan nyirkosan a földjét, a seb helyén meggyökeresedik és új növényke fejlődik.

A fokföldi kankalin kártevői és betegségei

Folyamatosan távolítsuk el a növényről az elszáradt, beteg, sérült leveleket, az elnyílt virágokat, mert ezzel elkerülhetjük a gombás betegségek nagy részét, amelyek ellenkező esetben könnyen elhatalmasodhatnak a növényen. Ne öntözzük túl, mert az a növény kipusztulásához vezethet.

Leggyakoribb kártevői a pajzstetvek, a levéltetvek és a bíbortetvek. Vásárláskor mindenképpen győződjünk meg róla, hogy nincs rajta kártevő, vagy beteg rész. Érdemes vásárlás után egy darabig külön elhelyezni az új növényt a többitől, mert ha véletlenül a legnagyobb körültekintés ellenére is van rajta kártevő, az könnyen elfertőzheti a többi növényünket is. Egy-két hét elteltével – ha nincs vele gond – a többi növényünk közé helyezhetjük.

Total
3
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
japán szentfa

A japán szentfa jellemzői, igényei, gondozása, szaporítása, kártevői és betegségei

Következő cikk
közönséges cickafark

Közönséges cickafark: gondozása, szaporítása, felhasználása

Kapcsolódó cikkek