A madársóska jellemzése, egyes madársóska fajták

A madársóska mintegy ötszáznegyvenöt faja ismert a világon, amelynek többsége Amerikában és Afrika déli részén terem. Általános jellemzőjük, hogy tőkéje gumós, három-négyágú levelekkel és öttagú virágokkal rendelkeznek. A szárak és levelek kalcium-oxalát tartalmaznak, melyek a bennük lévő kristályoktól savanykás ízűek, amire a nevük is utal (sósdi). Az ókori kelta és germán kultúrában a növényt a szerencse szimbólumának tartották.

Hazánkban csak néhány faj honos: az erdei madársóska, a parlagi madársóska, a felálló madársóska, a szerecsenhere, és a szürke madársóska.

A szürke madársóska (Oxalis corniculata) jellemzése, ültetése és gondozása

A szürke madársóska egy húsz centiméter magas, földön elterülő egynyári vagy évelő lágyszárú növény. A szára a földön kúszik, mely tíz-negyven centiméteres a csomóknál legyökerezik. A virágzó hajtásai felegyenesednek. Levelei váltakozó állású általában bíboros színűek, de lehetnek zöld színűek is. Gyenge fényviszonyok között a levelei összecsukódnak. A szárak és levelek íze savanyú oxiálsav tartalma miatt. Április és szeptember között virágzik, a virágok ernyőszerűek, egytől öt virágig. Termése toktermés.

Hazánkban egynyári növény, azonban melegebb éghajlaton évelő. Semleges, vagy kissé savanyú talajt kedveli, fényigénye magas, de az árnyékosabb helyen is megél. Maggal szaporítható, illetve vegetatívan terjed. A magokat a felnyíló toktermések több méterre is elszórják. Áprilistól folyamatosan virágzik, egészen október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be. Gyakori növény kertekben, járdaszegélyeken, parkokban, üvegházakban. A növény levelei alkalmasak emberi fogyasztásra, féreghajtó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, valamint antibakteriális hatású.

Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) jellemzése, ültetése és gondozása

Magyarországon az egyetlen madársóska mely őshonos. Általában lucfenyő erdők, erdei fenyvesek aljnövényzetében szőnyegszerűen terül el. Szára föld alatt kúszó, a föld fölé emelkedő levélzet tizenöt centiméter magas. Virágai fehér, illetve halvány rózsaszínűek, és pirosan erezettek. A levelek alvó állásban összecsukódnak. Kifejezetten árnyéknövény. Áprilistól októberig, de főleg májusban virágzik, nyáron másodszor is.

Az erdei madársóska felhasználása régen tintakészítésre volt alkalmas, levelei gyógyhatásúak. Főleg C-vitamin tartalma miatt frissítő, vízhajtó hatású. Vesekőre hajlamos betegeknek nem ajánlott a fogyasztása.

A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) jellemzése, ültetése és gondozása

A növény Amerikában őshonos, Európában inváziós fajként viselkedő. Európába feltehetően a magva került át kereskedelmi rakományokkal. Hazánkban először 1926-ban fordult elő, de csak 1970-ben írták le megjelenését. Az ország egész területén előfordul, a Duna-Tisza közén ritkábban. Egynyári vagy évelő lágyszárú növény. Nem földön fekvő, szárai felfelé törekvő. a szárcsomóinál nem gyökerezik le. A levelei hármasan összetett, világoszöld színű levelek. Virágai általában kettesével nőnek, májustól októberig virágzik. Inváziós faj, de nem okoz számottevő természetvédelmi gondot.

Hazánk éghajlati adottságai miatt egynyári növény, főleg magokkal terjed. Önmegporzó vagy rovarok porozzák, májustól egészen október elejéig virágzik. Erdei nyiladékokban gyakori növény, de megtalálható kertekben, parkokban, tarlókon egyaránt. A nedves, semleges kémhatású talajt kedveli.