Egyik legrégebbi és talán legismertebb termés a mandulafa termése, a világ összes olajos magvai között. A történelmi idők előtt már észrevették, hogy néhány szárazságtűrő mandula cserje magja ehető. A mandulafa őshazája Nyugat és Kelet-Ázsia területei. Janus Pannonius a tizenötödik században verset írt egy Pannóniában nőtt mandulafáról. Dísznövényként ültetették a reneszánsz idején a mandulafát, ugyanis az akkori alfajok termései nem értek be hazánk éghajlatán. A levendulának volt kísérő növénye a Tihanyi-félszigeten. Néhány idős fa még napjainkban is megtalálható a tihanyi ó-levendulásban.
Magyarországon a tizenkilencedik század végén kezdődött a mandula termesztése. Mint gyümölcsöt kezdték termeszteni, melyek termései már be is értek. A harmincas negyvenes években a második nagy telepítési hullám idején, már a magyar fajtákat telepítését ajánlották. Európában a vastagabb héjú fajtákat telepítik szélesebb körben, míg az USA déli területein a vékonyabb héjú könnyen törhető fajták termesztése az elterjedtebb.
A védett déli domboldalak kissé emelkedettebb területei a legalkalmasabbak a termőhely kiválasztásához, mint Baranya, a Balaton-felvidék, Mátraalja, Buda környéke.
A mandula felhasználása igen széleskörű, használja az édesipar, a kozmetikai ipar és a faipar is.
A mandula igényei, termesztése
A mandula egy melegigényes növény, oda érdemes ültetni, ahol a nemes szőlőfajták is beérnek. A legkorábban virágzó növényünk, amit a tavaszi fagyok könnyen károsíthatnak éppen ezért a termése rendszertelen. Igényes a fényre, melyből adódik, hogy a telepítésre kiválasztott terület déli fekvésű legyen, ahol szinte egész nap éri napfény. A közepesen meszes talaj a legmegfelelőbb számára, a talaj legyen laza mivel gyökere levegő igényes. A mandula vízigénye közepes, gyakori öntözést csak a telepítéskor igényel. Bokros megjelenésű a napos, száraz lejtőkön, míg optimális körülmények között akár hat-nyolc méter hosszú, erős törzsű fává fejlődik.
A mandula kiskerti termesztése
Nem egyszerű a mandula kiskerti termesztése igénytelensége miatt. Kevésbé ajánlott gondozott kerti körülmények közé. Ugyanis a gombabetegségekre érzékennyé válik, ha olyan helyen van, ahol párás, öntözött a terület. Telepítés után csak az ötödik évtől fordul termőre a növény. A termésképződést megfelelő metszéssel tudjuk segíteni.
A mandulát károsíthatják kártevők, fő kártevői a levéltetű, a kéregmoly és a pajzstetű. Legfőbb betegsége a monília, de más gombabetegségek is okozhatnak kárt a növényben. Minden kártevővel szemben leghatékonyabban a megelőzéssel védekezhetünk, de ha már meg van a baj, természetesen meg kell tenni a védekezést.
A mandula legtöbb fajtájának szüretelése szeptemberben történik, amikor a burok felreped, a termés akkor megfelelően beérett. A beérett termés a földre hullik, de ha felkészülünk a szüretre és a hullás előtt ponyvát terítünk, megkönnyítjük a szedést. Szedés után a maghéjat feltétlenül távolítsuk el a termésről és a fertőzések elkerülése érdekében, a fa alatt sem hagyjunk termés maradványokat.
A mandula ültetése
Ne használjunk az ültetéshez magról kelt csemetét, inkább vásároljunk mandulaalanyra szemzett, nemes fajtájú oltványt. Ezeket a fácskákat alakító metszésben kell részesíteni négy éven keresztül, így alakul ki a laza kissé szabálytalan korona. Ezután már csak ritkító metszés lesz szükséges.
