A rukkola (Eruca sativia) jellemzése, ültetése és gondozása

A Földközi-tenger térségében őshonos, de elterjedt egész Európa és a világ számos más területein is az egyre ismertebb és népszerűbb növény a rukkola, vagy magyar nevén borsmustár. A világszerte termesztett fűszer-saláta és olajnövény a káposztafélék családjába tartozó növényfaj.

Hazánkban a második világháború után terjedt el, valószínűleg a többi külföldről származó magokkal (len) együtt került hozzánk. Az alföldi területeken eleinte gyomnövényként, gyomtársulásokban fordult elő, melyet a talajmunkák által visszaszorítottak. Napjainkban már gyakoribb a rukkola megjelenése. Magyarországon ritka a termesztése, inkább vetési gyomként fordul elő.

A rukkola (Eruca sativia) jellemzése

Egyéves, tavasszal csírázó nyár eleji növény, aminek megjelenése változatos, mivel a növényt vagy mindenütt gyéren szőr fed, vagy teljesen kopasz.  Alacsony termetű legfeljebb húsz-huszonöt centiméter magas növény. Egyszerű vagy elágazó szára felálló. A virágok fürtvirágban nyílnak, hazánkban nyár elején, májustól júniusig. Megjelenése a salátáéhoz hasonló. Magja gyorsan és egyenletesen csírázó, melynek köszönhető könnyen termeszthetősége, de gyomnövényként is könnyen terjed, azonban gyomnövényként könnyen el is távolítható. A rukkola egy nagyon igénytelen növény, mely igen gyorsan fejlődik és kevés helyen előállítható belőle a számunkra kellő mennyiség.

A rukkola (Eruca sativia) ültetése

Rendkívül alkalmazkodó képes, igénytelen, de fagyérzékeny növény. Önvető, szereti a napos meleg helyet, talajban nem válogat. Cserépben ültetve, lakásban napos és meleg helyre tegyük és öntözzük mérsékelten. A rukkola másodvetésként is ültethető növény. Szabadvetés esetén igyekezzünk a kijelölt területet a gyomoktól mentesíteni, mielőtt kiszórjuk a magot. A rukkolából nem kell sokat vetni, kis helyen is nagy mennyiséget biztosít. Ugyanúgy szórjuk el a magjait, mint más gabonamag esetében, és miután betakartuk földdel, öntözzük be a talajt. Eleinte folyamatosan biztosítsuk a nedvességet, később már nem kell öntözni a növényt. A rukkola már két-három hét eltelte után szedhető és folyamatosan egészen a nyár végéig, ősz elejéig szedhetők levelei. Szedésükkor csak annyit szedjünk, amennyit azonnal felhasználunk, mert gyorsan fonnyadnak a levelek és frissen élvezetesebb. A rukkolát palántáról nem érdemes nevelni, mivel a palánták annyira zsengék, hogy nem bírják a kiültetést.

A rukkola (Eruca sativia) felhasználása és gyógyító hatásai

A népgyógyászatban széles körben elterjedt zöld levelének  használata. Több leírásban is közölték vizelethajtó, emésztésserkentő, nyugtató, vértisztító hatását. Állatkísérletek bizonyították bizonyos rákbetegségek elleni hatását is. Klinikai tesztek vesevédő és koleszterin szint szabályzó hatását is bizonyították. A zöld levelek ásványi anyag tartalma és rost tartalma is magas. Magolaja a hagyományos orvoslásban történő alkalmazása, igazolást nyertek gyógyító hatásáról.

A rukkolát használják fűszerként, a leveleket apróra aprítva, mivel a növénynek jellegzetes borsos mustáros íze van. Éppen ezért markáns íze miatt csak kis mennyiségben érdemes használni. Mint zöld fűszer kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, konyhai felhasználását illetően a salátákban egyik legkedveltebb fűszer. Jól illenek a rövid ideig párolt levelek, rizottóhoz, az olasz tésztaételekhez.

Total
16
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk

A fűzfa (Salix) jellemzése, ültetése és gondozása

Következő cikk

A fehér fagyöngy (Viscum album) jellemzése és termesztése

Kapcsolódó cikkek