A szőlő rövid története
„ Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”(Jn 15.5) olvashatjuk a Szentírásban. A szőlő nagyon régről ismert gyümölcs, az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. Eredete és szőlőnemzetségeinek kialakulása az alsó krétakorra, közel százmillió évre tehető. Termesztésére hat-nyolc ezer évvel ezelőtt került sor. Hazánk területén a jégkorszakig több szőlőfaj élt. Honfoglaláskor a mai Magyarország területén a szőlőtermesztés már több mint ezeréves múltra tekintett vissza. A honfoglaló magyarok már virágzó szőlőművelést találtak az akkori Dunántúlon. A szőlő- és borkultúra magyarországi terjedése és fejlődése a kereszténység felvételével I. István idején nyílt meg.
Napjainkban már szinte nincs olyan házi kert vagy hétvégi kert, melyben ne lenne egy-egy szőlő lugas sor, vagy néhány szőlőtőke. A szőlő nevelése és gondozása a fáradságos munka mellett igazi örömforrás is, ha szeretjük a természetet.
A szőlő (Vitis) jellemzése
A növény a szőlőfélék családjának egyik sok fajt és alfajt magába foglaló nemzetsége. A nemzetséghez tartozó növények közös jellemzője, hogy száruk fás, a terméseik fürtökben helyezkednek el, és általában a levelük tenyeresen összetett. A szőlő Magyarország területén szinte mindenütt megterem.
A szőlő a tartós szárazságot jól tűri, mélyre hatoló gyökérzetének köszönhetően. A gyökérzet képes tizenkét méterig is a földbe hatolni. A szőlőtőke a talajból kiemelkedő erős, fás szárrész. Ebből a szőlőtőkéből hajtanak ki a szőlő vesszői, melyeken a kacs, a virágzat és a termés fejlődik. A szőlőfürtön több szőlőszem található, melynek héján belül lédús gyümölcshús van, melyben a magvak ülnek. A szőlő termése bogyótermés. A szőlőt gyümölcsként fogyasztjuk.
A szőlőültetés általános tudnivalói
A szőlő az egyik legnagyobb körben elterjedt és termesztett gyümölcs szinte az egész világon. Mivel a szőlőfajták kártevőkkel, betegségekkel, hideggel szembeni ellenállásukban nem egyformák, termesztésük és gondozásuk megfelelő odafigyelést kíván. A szőlőültetés egyik legfontosabb feltétele, a megfelelő hely kiválasztása, mivel a későbbiek során meghatározza a betegségek kialakulásának lehetőségét. A megfelelő helyen termesztett szőlő, hosszú évekig biztosíthatja a magas gyümölcstermést. A talaj előkészítését az ültetéshez körültekintően, gondosan kell elvégezni.
Fontos szempont, hogy a talajnak a vízelvezetése jó legyen, hiszen a szőlő nem tűri, ha nedves a gyökere, a pangó vizes területet kerüljük. A betegségek kialakulását befolyásolhatja a levegőáramlat. A szőlőnek egyik legfontosabb igénye a napfény, ezért a hely ahova ültetni kívánjuk, napfényes legyen. Védjük meg a kora tavaszi és az őszi fagyoktól.
A szőlőültetési távolsága, két és fél méter, a sorok között pedig három-három és fél méter legyen. Ültetés után öntözzük rendszeresen és bőségesen mindaddig, amíg növekedésnek nem indul. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a lombozata kielégítő, akkor már a gyökérzet is megfelelően fejlődik. A szőlő alapvetően nem tápanyagigényes növény, meszezésre is akkor van szükség, ha a talaj túl savas a talaj.
A szőlőtelepítés módjai
A szőlő telepíthető saját magunk által gyökereztetett szőlővesszőről, vagy gyökeres oltványról egyaránt. Fontos a választásnál, hogy sík, vagy védett, homokos vagy kötött a talaj melybe ültetni szeretnénk. Másként fejlődik az egyik vagy a másik helyen a talaj adottságai következtében.
A szőlőt rendszeresen kell védeni kártevőktől, betegségektől, ezért a telepítésnél ezt is vegyük figyelembe, mivel ezekről nekünk kell gondoskodni.
