A Föld legkülső szilárd burkolata a talaj, mely termőhelyéül szolgál a növényeknek. Legfontosabb tulajdonsága a termékenysége. Ez azt jelenti, hogy szükséges időben és mennyiségben képes ellátnia növényeket vízzel és táplálékkal.
A talaj a növénytermesztés nélkülözhetetlen eszköze, kulcsfontosságú láncszeme az öko kertészkedésnek. Fontos a biokertben a talaj termőerejének ismerete is. A talaj állapotát meghatározzák a domborzat-, a növénytakaró-, az időjárás mint külső tényezők. A talaj kémiai, fizikai és biológiai állapotának befolyásolása a talajművelés.
A talaj él, lélegzik. A biokert talajáról, ha ismerjük a növények nyelvét, maguk a növények beszélnek.
Mit jeleznek a növények a talajról
A növények hasznos információt szolgáltatnak egy vagy többféle talajról. A gyomok üzennek a kertésznek sajátos jelrendszerük segítségével, jelzik a kert talajának minőségét. Ahol túl nedves a talaj, ott megjelenik a mezei sóska, a boglárka. A tömörödött talajra a gombvirág és a nagy útifű utal. A tyúkhúr humuszos talajt jelez, a csalánfélék tápanyagban gazdag talajról árulkodnak. Sok esetben a gyomok helyre is állítják a megromlott talajviszonyokat.
Nagyapáinktól ismerjük és megtanultuk, hogy hagytak parlagon földeket, amivel helyreállították a talaj termékenységét. Ezek a tevékenységek öngyógyító tevékenységek voltak, amelyek lejátszódtak a kertekben.
A gyomok jelenlétéről megtudhatjuk, hogy az adott terület talaja milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Ezekből megismerhetjük kertünk talajának sajátosságait, megtudhatjuk, milyen tápanyagellátásra van szükség és milyen talajápolási munkát kell elvégezni.
Azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy akinek kertjében nagyon sok gyom jelenik meg, ott művelési hibára kell következtetnünk.
Az élő talaj
Az élő talajt a föld alatti, és föld feletti élőlények egyensúlyi állapota jellemzi, az élőlények a szerves anyag lebontását segítik elő.
Nagyon fontos kincs a biokertész számára a talaj fekete állománya és az ehhez társuló tudás ismeretek állandó bővítése, ugyanis a bio kertészkedés sikerét a talaj védelme nagymértékben meghatározza. Ezt a védelmet kímélő talajműveléssel és talajtakarással oldhatjuk meg.
Talajtakarás
A biológiai kertművelésnek egyik sajátos módszere a talajtakarás, amit mulcsozásnak vagy felszíni komposztálásnak is szoktunk nevezni. A kert talaja ki van szolgáltatva az időjárás viszonyainak, télen megfagy a felszíne és károsodik a talaj élővilága. Szél fújja és eső mossa a humuszban gazdag felső réteget. Mindezeken segíthetünk a talajtakarással, melynek a biokertész szempontjából elévülhetetlen érdemei vannak.
Mivel és hogyan takarjuk a talajt?
Először is kapával fel kell lazítani a felső talajréteget és komposzttal be kell takarni. Amikor azonban élő növényt használunk takaróanyagnak, gondoskodjunk arról, hogy legyen felaprítva és kissé megszárítva a növény és csak nagyon vékonyan takarjuk a talajra. Másnap ugyanezt ismételjük meg, de vigyázzunk arra, hogy csak vékony réteg legyen, mert egyébként alul berothad.
Komposztkészítés
A biokeretekben a komposztnak igen nagy jelentősége van tápanyag utánpótlás szempontjából.
Általában ősszel, novemberben összeállítjuk a komposztgödröt. A gödör nagysága a kert méretéhez igazodik. A komposztkészítést a komposztáló anyagok gyűjtésével kezdjük. A komposztba minden konyhai és kerti hulladékot beletehetünk (a dió levelét nem ajánlatos bele tenni). Rakhatunk bele szennyezésmentes trágyát, kartont és fehér papírt. Vigyázzunk, ne tegyünk a komposztba beteg növényi részeket, színes és sok újságot.
Mennél több szerves anyagot forgatunk vissza a talajba, annál állandóbb a talaj termő és megújuló képessége.
