Az afrikai ibolyát minden virágkedvelő ismeri, és bár sokan kényesnek tartják gondozását illetően, mégis ez az egyik szobanövény, mely gondozását a kezdők is elkezdhetik és nagyon könnyű virágzásra bírni, ezért ezzel bárki kedvet kaphat a bonyolultabb fajták „kipróbálásához”. Számtalan változata ismert, az egyszerűbbektől a változatosabb formákig és színekig.
A fokföldi ibolya bársonyos levelei már önmagukban is szépek méregzöld színükkel, de amikor virágot hoz, az teszi igazán különlegessé. A változatos színű virágok szerényen ülnek a húsos levelek között, melyek közepén élénksárga porzószálak találhatóak. A virágok 5 sziromlevélből állnak (csakúgy, mint a hagyományos ibolyáknál), és megtartották felül kettő, alul három elrendezésüket is. Hagyományosan rózsaszín, fehér és lila színváltozatuk ismert, ma már azonban több ezer változatát nemesítették ki a virágbarát növénynemesítők. Így jöttek létre azok a fajták, amelyek csíkozott, pöttyözött, többszínű, pöttyözött százféle színű virágokat hoznak. Ha valaki elkezd a fokföldi ibolyával foglalkozni, akkor biztosan nem fogja tudni megállni, hogy újabb és újabb változatokat szerezzen be belőle! A virágok egy viszonylag hosszú virágszár segítségével törnek a levelek fölé, ahol ernyőszerű virágzatot alkotnak (akár nyolc száron is hoz több virágot).
Eredete
Az afrikai ibolya nevének megfelelően Afrikából származik, az 1920-as években hozták be Európába Tanzánia tengerparti részeiről, ott az Uzambara-hegységben őshonos. Éppen emiatt megtévesztő az elterjedt fokföldi ibolya elnevezés, hiszen nem a dél-afrikai Fokföldön található meg eredeti környezetében. Sokan vitatják, hogy az ibolyafélékhez is köze lenne, rendszertanilag valóban távol áll az ibolyafajoktól, inkább csak megjelenésükben hasonlítanak az ibolyákra. Európába érkezésekor – mivel igényeit még senki sem ismerte – termesztése nem volt könnyű, és sok károkozó tizedelte, hiszen nem voltak még eléggé ellenállóak. Azóta ellenállóbbá és könnyebben virágoztathatóvá tették őket, és évente akár többször is virágzásra bírhatók.
Gondozása
Az afrikai ibolya gondozását tekintve körültekintő tartást igényel, hiszen mind hőmérséklet, fényigény, és öntözés szempontjából speciális körülményeket igényel. A szobahőmérsékletet kedveli, tehát a 16-22°C fok közötti átlaghőmérsékletet, ám télen minimum 20°C-ot biztosítsunk számára. Nem tűri a huzatot és a hideget, de az égető napfényre is negatívan reagálnak a levelei. Nem kedveli a hirtelen hőmérsékletváltozást sem, a fűtőtest közelében pedig túl száraz a levegő, amit szinten nem kedvel.
Fényigényét tekintve a világos, de nem tűző nappal érintett helyeket szereti. A tapasztalatok szerint ősztől tavaszig az ablakpárkányon (akár déli fekvésű is) érzi a legjobban magát, nyáron pedig egy északi vagy keleti fekvésű ablakban, ahol nem égeti meg a leveleit a tűző napsugár.
Virágzásra csak akkor tudjuk rábírni, ha a közvetlen fényt biztosítjuk számára, naponta 12-14 órát. A virágzás mesterséges fény biztosításával is elérhető, ám jobb, ha természetes fényt tudunk számukra biztosítani, a már említett ablak-közeli helyeken. Ilyenkor akár télen is virágzik, sőt elvirágzás után, némi pihenőidőt közbeiktatva, már hozza is az újabb bimbókat.
Az öntözés tekintetében is körültekintőnek kell lennünk: csak alulról öntözhetők az afrikai ibolyák, hiszen a víz csúnya, barna foltokat hagyhat a levelein, és tövének rothadásához is hozzájárulhat. Csak akkor öntözzük, ha a földje kiszárad, és használjunk állott, szobahőmérsékletű vizet (az afrikai ibolya ugyanis nem kedveli a túl hideg vizet). Igényli a magas páratartalmat, de közvetlenül ne párásítsunk körülötte, a már említett levélfoltosodás miatt. Inkább állítsuk a növényt kavicstálcára vagy rakjuk körbe a cserepet nedves tőzeggel.
Virágzási időszakban igényel káliumtartalmú műtrágyát vagy tápoldatot, minden második öntözésnél. Nátriumos műtrágyával a levelek fejlődését segíthetjük elő a nyugalmi időszakban.
Átültetése tavasszal esedékes, bár személyes tapasztalatok alapján igényli az évenkénti többszöri átültetést is, főleg, ha intenzív a növekedése. Ezt bőséges virágözönnel hálálja meg. Ültessük két rész tőzeg, egy rész virágföld és egy rész sóder keverékébe.
A virágzás elősegítését részben már érintettük, ehhez még annyi adalékot adnánk, hogy ha mesterséges fénnyel szeretnénk virágzásra bírni afrikai ibolyáinkat, akkor napi legalább 12 órán keresztül, kb. 30 centiméteres távolságból világítsuk meg őket 2 db 40 W-os fénycsővel.
Szaporítása
Az afrikai ibolyákat kétféleképpen is szaporíthatjuk. A legegyszerűbb módja a szaporításnak a tőosztás, olyan tövek esetében, melyek egy idő után a cserepükben akár két-három tőre „osztódnak”. Ebben az esetben átültetéskor válasszuk szét a töveket, és ültessük külön.
A másik módszer a levéldugványról történő szaporítás, ehhez az anyanövényről (mely egy erős, egészséges példány) válasszunk le levélnyéllel együtt leveleket, és ültessük el azokat tápanyag dús földkeverékbe vagy tegyük vízbe. Pár hét múlva meggyökeresednek a dugványok, ám jó idő eltelik mire a kikelt új növénykék megerősödnek annyira, hogy különültethetők lesznek. Ebben az esetben is előfordul, hogy egyszerre több tő is „keletkezik”.
Mindkettő módszerrel rendkívül könnyű a szaporítás, a kezdők is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele.
Betegségei
A mai változatok már eléggé ellenállóak a betegségekkel szemben, de azért néhány betegség előfordul, amelyek akár a növény pusztulásához is vezethetnek. A leggyakoribb ok a levélrothadás, amelyet a kókadó levelek utalnak. Ez túlöntözés és hőmérséklet ingadozás következtében alakul ki és a növény pusztulásához vezet. Az ilyen növényt semmisítsük meg, nehogy a többi virágunkra is átterjedjen a betegség.
Már említettük, hogy ha víz érintkezik a levelekkel az elszínezi a leveleket, csúnya, barna foltokat hagyva maga után. Mindig alulról öntözzük az afrikai ibolyákat!
Ha nem virágzik a növényünk hosszú ideig, az a fényhiány oka, ha nitrogéntartalmú tápoldattal kezeltük a növényt, azt hagyjuk abba, tegyük fény közelébe, és káliumtartalmú műtrágyázást alkalmazzunk.
