Az erdei fenyő az egyetlen őshonos fenyőfajunk Magyarországon, érdemes tehát telepíteni, és ha nem szeretnénk egy 20-25 méterre megnövő fenyőt a kertünkben, a jó hírünk az, hogy már törpe változatai is vannak az erdei fenyőnek!
Az erdeifenyő jellemzői
Az erdeifenyő (Pinus sylvestris) a fenyőfélék családjába, azon belül pedig a tűnyalábos fenyők (vagy hosszútűs fenyők) nemzetségébe tartozó fenyőféle. Örökzöld, fásszárú növény. Elterjedése az Északi féltekén, Európa és Ázsia területén jellemző. Hazánkban őshonos. Megtalálható a Nyugat- és Dél-Dunántúlon.
Népies, régies elnevezései: tűlevelű fenyő, gyantás fenyő, borovi fenyő, burfa, fehér fenyő, fáklyafenyő, topolyafa, répafenyő, vadfenyő, völgyi fenyő.
Kifejlett magassága 20-35 méter között változik, ha megfelelőek számára a körülmények, magassága akár a 40 métert is elérheti (inkább csak erdőkben). Egyenes törzsű, ágai örvökben nőnek, melyek számából a fiatal példányok életkora könnyen leolvasható. az idősebb példányok törzse felkopaszodik ágtisztán. Kérge a talaj közelében vastag és mélyen barázdált, szürkésbarna színű, a magasabb részeken vékonyabb, vöröses-narancsos színű. Az idős példányok kérge táblákra repedezik. Lombozata ritka, fiatalon kúpos, később ernyőszerűen elterülő. Tűlevelei kettesével nőnek a törpehajtásokon, a két levél töve egy közös hártyában végződik. Levelei 5-7 cm hosszúságúak. Toboza tojásdad 3-7 cm hosszú, szárnyas magvakkal rendelkezik.
Március-áprilisban virágzik, porzói halványsárgák vagy pirosak, hamar lehullanak. A tobozok csak a harmadik év folyamán nyílnak fel, melyek a magvak kihullása után egészben lehullanak.
Igen gyorsan nő, és rendkívül hosszú életű, akár 4-500 évet is megél. A törzsátmérője egy 100 éves példánynak kb. 30-35 méter, de akár még ennél vastagabb is lehet.
Az egyik legellenállóbb és legigénytelenebb fenyő. Nagy szerepe van a feldolgozóiparban is, hiszen a növény legtöbb részét hasznosítják, még az illóolaját is. Fája (mely borovi fenyő néven ismert) értékes a bútoripar számára (mivel nagyon gyantás, ezért nagyon tartós is, emiatt értékes fenyő faanyag), emiatt is ültetik a 19. század óta célzottan is. Hazánkban a legelterjedtebb fenyőfaj. Magyarországon legidősebb példányai Fenyőfőnél találhatóak, melyek kb. 220 évesek, ez egy védett állomány. Legmagasabb ismert hazai példánya a Kaposgyarmaton álló 33 méter magas ’Balla-fenyő’, míg a legnagyobb törzskörmérettel az alcsútdobozi Arborétumban található példány büszkélkedhet (345 cm).
Illóolaja antiszeptikus hatású, jó hatással van a légutakra és emésztőszervi panaszokra is alkalmazzák.
Pionír fafaj, ám a jobb termőhelyekről könnyen kiszorítják más fafajok. Egy korosabb állományú erdőben sűrű tűlevelei miatt nem engedi be a fényt a talajra, ezért aljnövényzete gyakorlatilag nincs.
Az erdeifenyő igényei és gondozása
Ahogy már említettük ez a legigénytelenebb és legellenállóbb fenyőfaj. Vad körülmények között sovány, savanyú, köves helyeken is megterem, legyen az egy sziklás hegyoldal vagy meredek folyópart. Akár a legszélsőségesebb helyeken is. Kedveli a közvetlen napfényt és a félárnyékot. Fagytűrő, elviseli a szárazságot és a magas talajvizet is, még közepesen szennyezett levegőjű vagy talajú környezetben is megél. Gyorsan nő. Bármilyen talajon megél, nem érzékeny még a talaj mésztartalmára sem, csupán idősebb korában.
A lehullott gyantás tűlevelei csak lassan bomlanak le, ezért vastag avarrétegben halmozódnak fel alatta.
Az erdeifenyő kertészeti változatai
’Fastigiata’ – gyorsan növő, oszlopos változat, kékeszöld levelekkel, kb. 15-20 méteres kifejlett magassággal
’Repens’ – az erdeifenyő kúszó változata
’Aurea’ – télen besárguló koronával
’Watereri’ – alacsonyra növő, lassú növekedésű, tömött gömbkoronával rendelkező változat, koronája eleinte kúp alakú, majd fokozatosan gömbölyödik, kb. 6 méteres kifejlett magassággal rendelkezik. Ágai felállóak, levelei ezüstös kékeszöldek.
Az erdeifenyő szaporítása
Az erdeifenyő magról szaporítható. A magok sok sziklevéllel csíráznak, viszonylag gyorsan növekednek a kikelt magoncok.
Az erdeifenyő kártevői és betegségei
Az erdeifenyőt károsíthatja a fenyőrontó darázs és a fésűs fenyődarázs, melyek közül a fenyőrontó darázs a gyakoribb hazánkban. Lárvái április végén kelnek ki, melyek feje fekete, testük szürkészöld, oldalán csíkkal. Csoportosan élnek, az előző évi leveleket károsítják. Súlyos károkat, akár tarrágást is okozhatnak. Kártevői még a fenyő takácsatka, a nagy fenyőormányos, és a fehérfoltos fenyőbogár. Ezeken kívül több szúfaj is károsíthatja az erdeifenyőket.
Gombabetegségek is megtámadhatják, a leggyakoribbak az erdeifenyő tűelhalást okozó gombafaj, az erdeifenyő tűkarcgomba és az erdeifenyő hajtásgörbítő rozsdagomba.
