Ha kellemes illatot szeretnénk a kertünkbe csempészni, amely már több méterről is érezhető, akkor az illatcserjék kitűnő választást jelentenek számunkra.
Az illatcserjék jellemzői
Az illatcserjék (Osmanthus) örökzöld cserjék, melyekből kiváló sövény is nevelhető, de szoliterként is megállják a helyüket bármely díszkertben. Illatanyaga olyan jelentős, hogy a kozmetikai iparban előszeretettel alkalmazzák illatanyagok, parfümök előállításához. Tudományos neve is erre utal mely a görög eredetű osmé (illat) és anthos (virág) szavak összetételéből eredeztethető. Gyönyörűen díszíti a téli, kopár kertet, különösen havas és zúzmarás időben mutat csodálatosan.
Az illatcserjék túlnyomó többsége Ázsiából származik, de vannak Észak-Amerikában is őshonos fajtái, például az amerikai illatcserje (Osmanthus americanus) és a mexikói illatcserje (Osmanthus mexicanus). Európában már a 19. században megjelentek a kertekben, mégis kevéssé ismertek hazánkban. Népszerűségük csak az utóbbi években kezdett felfelé ívelni.
Az illatcserjék lassú növekedésűek, a metszést jól tűrik, így akár sövényként vagy fa alakra formálva is nevelhetjük. Jól viseli a konténeres (cserépben történő) tartást is. Bőrszerű levelekkel rendelkezik, melyek a magyaléhoz hasonlóak. Léteznek fogazott levelű fajták és sima levélszéllel rendelkezők. Hazánkban teljesen télállóak, probléma nélkül átvészelik a téli, hideg időjárást. A tavaszi fagyok viszont károsíthatják, ezért érdemes tavasszal a takarásáról gondoskodni. Ágrendszerük felfelé törekvő. Nem nőnek magasra, maximális magasságuk 1,5-2 méter.
Virágait fajtától függően tavasszal vagy késő nyáron, ősszel hozza, melyek általában aprók, fehérek, kecsesek. Virágai nem feltűnőek, inkább a levelek takarásában maradnak, főleg az illatukkal nyerik meg az emberek szívét. Termést (bogyókat) csak akkor hoznak, ha porzós változatot is ültetünk a közelébe.
Két legelterjedtebb fajtája a változékony illatcserje (Osmanthus heterophyllus) és a Burkwood-illatcserje (Osmanthus x burkwoodii).
Érdekesség, hogy a változékonylevelű illatcserje főleg leveleivel díszít, hiszen felemás levelekkel rendelkezik. Léteznek tarka levelű változatai is.
Az illatcserjék igényei és gondozása
Télálló örökzöld cserje, cserépben nevelve gondoskodjunk télen a megfelelő vízelvezetéséről, mert a pangó víz károsíthatja.
Kedveli a nedves, nyirkos közeget, rendszeres öntözést igényel a szárazabb, aszályosabb időszakokban, főleg a fiatalabb egyedei, az idősebbek már gond nélkül átvészelik a szárazabb periódusokat. Félárnyékos helyeket kedveli, nem tűri a közvetlen napsütést. Ültessük védett fekvésbe, jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag talajba.
Metszeni virágzás után lehetséges, ha igényli vagy ha formázni szeretnénk az illatcserjénket. Minden esetben távolítsuk el a beteg, elszáradt, elhalt ágakat.
Az illatcserjék szaporítása
Az illatcserjék szaporítása dugványozással lehetséges. Magról is szaporítható, de ez egy kissé bonyolultabb eljárás, a magok csupán 6-18 hónap alatt csíráznak ki. A fiatal növényeket teleltetni szükséges!
Az illatcserjék betegségei és kártevői
Kártevői nincsenek és betegségek sem jellemzők az illatcserjékre. Időnként a pajzstetvek megtámadhatják őket.
