Hazánkban a csonthéjas gyümölcsök művelt termőterülete, sajnos az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat. Terméshozama nagyon változó, évjáratonként más és más. Az őszibaracknak rengeteg fajtája van, s mivel aránylag hosszú, akár három-négy hónapig is lehet frissen fogyasztani, ezért igen kedvelt gyümölcs. Gyümölcse magas víz és rosttartalmú, azonban más csonthéjas gyümölcshöz hasonlítva, az őszibaracknak kevés a szénhidrát és fehérje tartalma. A hagyományos fajtákhoz képest a savtartalma a nektarinoknál nagyobb, míg az ipari barackokénál ez az arány kisebb. Egyre jobban terjed a feldolgozott formája is, de frissen fogyasztott mennyisége nem elhanyagolandó.
Környezeti igényei
Magyarországon biztonságosan, csak a mélynyugalmi fajták terjeszthetők. Csapadékigénye nem magas, de hő és fényigényes növény. Ahhoz, hogy a termesztése eredményes legyen szükséges az öntözése. Szélvédett és déli lejtésű dombvidékeken érzi jól magát.
Talajigénye
Jól alkalmazkodik a talaj típusokhoz, de a jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag levegős talaj a megfelelő számára. Nem jó neki a magas talajvíz, szereti a laza középkötött talajokat.
Az őszibarack termőtájai
A Duna Tisza közén találjuk a legnagyobb termőterületét. A dunántúli termőtáj, A Mecsek környéke, a balatoni dombvidék és Zala megye jelentős termőterülete.
Alany-és fajta használat
A magoncok aránya hazai alanyhasználata a legnagyobb. Magonc alanyok lehetnek: az őszibarack vadőszibarack alanyokon található legnagyobb mennyiségben. Ez középerős növekedésű, az alföldi telepítések jó alanyának számít, mivel laza jó vízellátási területet talál. Második legfontosabb alanya a keserűmandula. Dombvidéken használják elsősorban a közepesen erős növekedésű oltványokat. Azonban meleg igényesebb és fagyra érzékenyebb mint a vadőszibarack.
Kisebb a jelentőségük a mandulabarackoknak mint az előző két alanynak. Növekedésük erős és elviselik a száraz meszes talajokat is.
A szilva alanyoknak külföldi elsősorban az elterjedésük, hideg, erősen kötött talajokhoz is nagyon jól alkalmazkodnak.
Őszibarack fajtái
Étkezésre leggyakrabban a sárgahúsú, a molyhos és magvaváló fajtákat terjesztik. Az őszibaracknak az érése június közepétől egészen október elejéig elhúzódhat. Felhasználásukra nézve megkülönböztethetünk ipari és étkezési célra termesztett őszibarackot. Hússzínük alapján sárgahúsú és fehérhúsú fajták. Megkülönböztethetünk magvaváló és nem magvaváló, valamint molyhos és csupasz fajtákat.
Sárgahúsú fajták
Springcrest: egyik legjobb minőségű, július elejétől szedhető. Gyümölcse kicsi. Amikor megérik magvaváló. Hátránya, hogy érzékeny a hidegre és a fagyra.
Dixired: közepes méretű, júliustól érő fajta. Friss fogyasztásra is kiválóan alkalmas, nem magvaváló lédús gyümölcs, amely nem egyenletesen hozza termését.
Redhaven: az egész világon ismert és elterjedt fajta, a barackok között a legjobbak a tulajdonságai. Nagy a gyümölcse, magvaváló, bőven termő.
Fehérhúsú fajták
Piroska: közepesen kicsi gyümölcsű, fűszeres ízű, magvaváló. Termőhelyéhez jól alkalmazkodik, télálló és bőven termő.
Champion: nagy a gyümölcse augusztus közepétől érik, kiváló az íze és magvaváló. Friss fogyasztásra is, és ivólének felhasználva is alkalmas. Bőven és rendszeresen terem.
Nektarin fajták
Caldesi: közép nagy gyümölcsű, jó ízű félig magvaváló erős fájú gyümölcs.
Andosa: sárga húsú, nagy gyümölcsű jó ízű fajta. A téli hideget jól tűrő növény.