A hatvanas, hetvenes években, amikor még nyaraink túlnyomó részét a mezőkön, határszéleken „háztáji” földeken töltöttük, szabadok voltunk, és azt hittük miénk lesz az egész világ. Gyermeki lélekkel vártuk a nyarat, számoltuk a napokat, mennyit kell még iskolába menni ahhoz, hogy elérkezzen végre a várva várt szünidő és gondtalanul elkezdődhessen a játék.
Tavasztól őszig Szüleink a földeken dolgoztak, így mi gyerekek is a kukorica földek fasorjainak árnyékába lettünk elhelyezve reggeltől estig, amíg végeznek az aznapi kapálással. Nem mondták nekünk, hogy mit kell játszani, nem szerveztek programot, nem halmoztak el bennünket játékokkal, mégis nagyon felhőtlenül és boldogan teltek azok a nyarak, hiszen a természet ellátott bennünket minden jóval, nem kellett hozzá sem mobil telefon, sem facebook. Elég volt az Égre nézni és bámulni a felhőket, nézni hogyan változnak fantáziánk szerint különböző alakokká, vagy szedegetni a kinyílt mezei virágokat és koszorút fonni.
Akkor még sok fasor választotta el fölterületek egymástól a fasorok árnyékot adtak a munkában megfáradt embereknek. Április végén a búzatáblákban ellehetett bújni. Bújócskázás közben sokszor kisnyulat is találtunk megpróbáltuk haza vinni, de többnyire ezek a kisnyulak elpusztultak nálunk. Bújócskázás közben kergettük a cserebogarakat, versenyeztünk, ki gyűjt többet, majd megszámoltuk és néztük, hogyan repülnek tovább.
Az akkori mezőgazdasági gazdálkodás még nem használt sok gyomirtó szert, így a búzaföldeket hatalmas piros foltok, pipacsmezők színesítették. Aztán sok éven keresztül nem lehetett látni sem pipacsot, sem búzavirágot…
A pipacs
A pipacs vagy ahogyan még nevezik vadmák (Papaver rhoeas) a mákfélék családjába tartozó faj. Pipacsként a mák nemzetség más fajait is emlegetik, ezért megkülönböztetésként, mezei pipacs vagy vetési pipacs nevekkel is szoktuk illetni. Több népies neve is van: büdös mák, pipacsmák, lúdmák, veres mák, vadmák.
Közép- és Dél–Európában terjedt el, harminctól nyolcvan centiméter magas, egyéves növény. Tarlókon, szántók szélén közönséges gyomként tartják számon. A huszadik század közepén még a gabonák egyik legelterjedtebb gyomnövénye volt, melyet vegyszeres gyomirtással szorítottak ki a vetésekből.
Ritkán ültetik kerti növényként, bár több, dísznövényként nemesített változata is megjelent a kertészetek piacán. Magját, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig lehet gyűjteni, vigyázva arra, hogy a szirmok ne törjenek össze, mert elveszítik színüket és fekete foltossá válnak. A pipacsvirág köhögéscsillapító, és enyhe nyugtató hatású. A virág szirmait ételfesték készítésre, régen bor színezésére használták.
Az utóbbi években újra megjelent a búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt, ma is tömegesen terem. Amikor csak tehetem, ma sem mulasztom el, hogy ne szedjek egy-egy szép mezei virágcsokrot, vagy a Szüleim sírjára, vagy csak egyszerűen, Isten dicsőségére.
