Mutatós árvalányhajak és perjék

Igen sok fajt és fajtát számolhatunk, amikor a  hidegben növő díszfüvek csoportját vizsgáljuk. Többségük lombhullató és Magyarországon is honos, ezért alkalmas kertjeinkbe, parkjainkba, hiszen a hazánkban lévő klímában jól érzik magukat.

A napégésre érzékenyebbek a  tarka, sárga tarka lombú fajták, ezért azokat félárnyékba vagy lazább lombú fák alá célszerű ültetnünk, ahol jól társíthatjuk a hagymásokkal és tavaszi évelőkkel. Ha a meleg nyári napokon megcsúnyul a lombjuk, akkor nyugodtan vágjuk őket vissza, őszre újra megújulnak. A szürke lombú fajtákat a napos helyre is ültethetjük, azok a napot kedvelik.

Az árvalányhajak jellemzése

árvalányhajAz árvalányhajak közül a Dél –Európában honos, az óriás árvalányhaj (Stipa gigantea) a legnépszerűbb. Nagyon strapabíró, lassan terjedő tövű, melegigényes, örökzöld faj. Télállósága még nem tisztázott, kevés róla a tapasztalat. Lombja körülbelül ötven centiméter, virágai azonban, nagyon magasra nőnek, embermagasságot meghaladva emelkednek a lomb fölé. Szemet gyönyörködtet,  ahogy a szél mozgatja kalászvirágait, vagy ahogyan a nap át süt rajtuk. Könnyen szaporíthatjuk tőosztással, vagy magvetéssel.

Keskenylevelű vagy mexikói árvalányhaj (Stipa tenussima) alacsony termetű, légies megjelenésű, kecses, finomszálú lombja szélben ringva igen mutatós. Virága arany hajtincsre emlékeztet, nyáron sokáig díszít. Napfény és melegigényes faj, magját szétszórja, így könnyen szaporítható magvetéssel.

A perjék jellemzése

Sűrű növekedésű, hazánkban is honos , alacsony termetű a lágy selyemperje (Holcus mollis). Lombja fehértarkán csíkozott, virágai nem jelentősek. Ősszel vagy kora tavasszal tőosztással szaporíthatjuk,  félárnyékos helyre ültessük.

A magas kékperje (Molina arundinacea) nagy termetű, akár két méter feletti, különlegesen szép, Magyarországon is honos faj. Sűrűn álló sötétzöld levelei közül kiemelkednek a változó magasságú, de hosszan nyíló sárgásbarna virágzatai. Számos fajtája háttérnövényként, de csoportosan ültetve is mutatós.

Szintén honos nálunk a közepes termetű közepes rezgőfű (Briza media) sűrű zsombékot alkotó faj. Toboz szerű, szív alakú kalászai laza bugákban állnak, melyek tavasz végén nyílnak. Elég egy enyhe kis légmozgás máris megrezdülnek. Igen mutatós a fehértarka lombú fajtája, de az alapfajhoz képest sokkal gyengébben virágzik. Talajban nem válogat, igénytelen hosszú életű növény. Sikerrel megtelepíthető természet közeli kertekben, napfényben vagy félárnyékon egyaránt. Virágzatát vágott és szárazvirágként is felhasználhatjuk.

A sédbúzák közül díszkertészeti szempontból a hazánkban is honos gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) érdekes. Amerikában, sőt egész Európában él, így igen sokféle változatát nemesítették. Örökzöld, közepes termetű fűféle. Növekedése erőteljes, de nem agresszív. Nyár folyamán tömegesen jelennek meg barnás, sárgás és zöldes színekben laza virágbugái. Télbenyúlóan díszlenek elvirágzott virágszárai.

pántlikafűHazánkban is régóta ültetett, igénytelen, közismerten strapabíró a  közepes termetű, erőteljesen terjedő tövű pántlikafű (Phalaris arundinacea). A fehér tarkán csíkozott levelű , rózsaszínes árnyalattal  kihajtó fajtája a legismertebb. Tavaszi friss hajtásai és lombja az őszim hidegek beálltával rózsaszínes tónust kap. A pántlika füvek jól érzik magukat félárnyékos és napos helyre ültetve is.

Bátran vágjuk vissza őket, ha tavasz végéra szétesik a lombjuk, vagy felkopaszodnak, újra mutatós és zömök lombot nevelnek.

 

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
díszfüvek a kertben

Napjainkban divatos díszfüvek

Következő cikk
pipacs

Gyermekkorom szép virága, a pipacs

Kapcsolódó cikkek