Botanikailag a fűszer és gyógynövények jó része két nagy növénycsaládba tartozik, az ernyősökhöz (Umbelliferae) és az ajakosokhoz (Labiatae). Hasznos gyógynövényeket ismerünk a jellegzetes virágú ajakos virágúak családjából : ilyenek a menták, a rozmaring, a zsályák, a levendula a kakukkfű, a csombor, a majoránna.
A növények aromáját és kellemes illatát az ajakosok mirigyszőreiben, vagy mirigypikkelyeiben található illóolajok, iridoidok, keserűanyagok biztosítják.
Az ernyősök családja ernyővirágzatáról kapta nevét. Nincs olyan részük, amelyek nem tartalmaznának illóolajokat. Ide tartoznak az olyan közismert fűszerek, mint a kapor, a petrezselyem, a zeller, a koriander, a lestyán vagy a turbolya.
Nem nehéz helyet találni a kakukkfüveknek a kertben, szikla vagy kavicskertben, az évelő szegélyágyak szélén, támfalakon, emelt ágyakban, kövek között egyaránt jól mutatnak. Jól megtalálják helyüket napsütötte cserjefoltok szegélyében a természethű kertekben is.
A kakukkfüvek általában napos helyet kívánnak, bár télálló növények közé tartoznak, de a mediterrán származásúak károsodhatnak erősebb fagyok esetén. Ha virágzás után gyengén visszavágjuk, megtarthatjuk dús, tömött növésüket. Tőosztással és dugvánnyal is szaporíthatjuk márciusban és nyár végén.
Mezei kakukkfű (Thymus serpyllum)
Egyik jelentős fajta, legalább kétszáz kakukkfűfaj és fajta kertészeti termelésben lévő kakukkfüvek között. Hazánkban is őshonos növény, mely tíz centiméter magasságú, keskenylevelű, terjedő tövű, örökzöld félcserje. Néhány év elteltével a növény mutatós szőnyeggé fejlődik, meddő hajtásai eredésének köszönhetően. Fejecskeszerű kis virágzatba tömörülnek bíborszínű virágai.
Magyarországon Dél-Dunántúlon, a Dunántúli- középhegységben valamint a Kisalföldön él. Sok fajtája megtalálható termesztésben a bokros és kúszó fajta, sokféle virágszínnel a fehértől a sötétbíbor árnyalatig.
Citrom illatú kakukkfű (Thymus citriodorus)
Számos fajtáját megtaláljuk kertészeti forgalomban, mely a kerti kakukkfű és a hegyi kakukkfű kereszteződéséből jött létre, tehát hibrid eredetű évelő. Harminc centimétert is elérhetik elágazó szárai. Rendkívül mutatós gyógynövény, kitűnik a szerényebb kakukkfüvek közül.
Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)
Kedvenc növénye volt a középkori kolostorkerteknek, Európába szerzetesek által került, de a Földközi-tenger nyugati medencéjétől őshonos Dél-Olaszországig.
Felálló szárú félcserje, tíztől negyven centiméterig növő rózsaszín vagy világos lila virágokkal. Leveleinek széle visszagöngyölt, melyeknek fonákja molyhos.
A kakukkfüvek szedése és tárolása
Szedhetők tavasztól őszig, nagyobb mennyiség szedése esetén röviddel virágzás előtt kell az egész szárat levágni. Kössük csokorba és száraz meleg, de nem napos helyen lógatva szárítsuk. Amikor már zörgősre száradt, morzsoljuk le és jól zárható edényben tároljuk.
Amennyiben nem csak gyógynövényként, hanem dísznövényként is szeretnénk hasznosítani a kakukkfüvet, célszerű több mennyiséget telepítenünk. Ebben az esetben hagyhatjuk, hogy virágozzon dísznövényként a kertünkben színesítve a virágágyásokat.
Kakukkfüvek a konyhában
Konyháinkban frissen és szárítva is kiválóan alkalmazhatjuk, elsősorban húsételek ízesítésére. Mediterrán területeken elmaradhatatlan fűszerkeverékek összetevője. Hatóanyagaik segítik a zsíros ételek emésztését, erősítik az immunrendszert. Teaként valamint olajos fürdőként és bedörzsölésre is egyaránt használhatjuk.
A kakukkfűről írt másik cikkünket megtalálja ezen a linken.
