Kertünk bódító illatai a boroszlánok

Langyos tavaszi  estéken, az ember már szívesen üldögél  kertben, teraszon, nézi a Naplementét és élvezi a boroszlánok bódító illatát.

Mind a törpe, mind a nagyobb méretű boroszlán fajok már a tizenkilencedik század első felében előfordultak Nagy-Britannia és Európa kertjeiben.

Az angolok például a nagyméretű cserjévé alakuló himalájai boroszlán kedvelői, mivel a növény  enyhe teleken virágzik és a téli kertet illatával betölti.

A boroszlán (Daphne cneorum) Erdély hegyeiben egy-egy helyen ritkán, de ahol előfordul,  ott tömegesen jelenik meg. Az erdélyi szájhagyomány egyszerűen „riszeg virágnak” nevezi, máshol cserevirág, vagy zsoboki néven is számon tartják. Hivatalos magyar neve boroszlán, tudományos neve  Daphne a görög mitológiára vezethető vissza. A Daphne az ókori görögöknél még babért jelentett.

A boroszlánfajok rendszerint erősen illatos cserjék, melyek között akad talajon kúszó törpe,  vagy akár öt méter magasra törekvő bokor is.

Leveleik ülők vagy rövid nyelűek, ép szélűek és szórt állásúak, alakjuk változó. Vannak közöttük lombhullatók  és örökzöldek, melyek függenek fajta szerint a hőmérséklettől és a téli időjárástól. A virágaik általában a hajtások csúcsán, de néhány esetben az oldalán fejecske virágzatban fejlődnek. Színükben változóak: lehet fehér, sárgásfehér, zöldes, de általában leginkább a rózsaszín és a bíbor árnyalatai. A szín intenzitását befolyásolja a hőmérséklet, mely hűvösebb időben élénkebb színre vált.

A boroszlánok termése bogyótermés, mely igen mérgező, úgymint a növény többi része is.

Hazánkban még ritkán kaphatók, de érdemes őket beszerezni,  mert nincs olyan kertbarát, akit a virágok illata el ne varázsolna. Kiválóan alkalmasak a törpe fajok sziklakertbe, de edényben is jól nevelhetők.

A boroszlánokat metszeni ritkán szükséges, nem kedvelik a metszést, mint ahogy az átültetést sem igénylik, így olyan helyet jelöljünk ki számukra, ahol hosszú ideig élhetnek. Vásárlás esetén cserépben nevelt növényt igyekezzünk választani, mert azokat anélkül átültethetjük, hogy a gyökereiket megbolygatnánk. Ha mégis szükségessé válna a bokor költöztetése, akkor nyár végén vagy ősz elején , kora tavasszal tegyük, amikor az éjszakák hűvösek, de a talaj elég meleg ahhoz, hogy a növény gyorsan gyökerezzen az új helyen. Átültetés után árnyékoljuk és egy-két hétig rendszeresen öntözzük.

Kártevőjük nem sok van. Nedves, levegőtlen hűvös helyen károsíthatják gombás fertőzések, sőt el is pusztíthatják, mely ellen védekezhetünk a növény környezetének tisztán tartásával. A növény hirtelen hervadása, vagy levélfoltosodás gombás fertőzésre utal.

Száraz, meleg helyen megtámadhatja a növényt a takácsatka, mely elsősorban a puha fiatal levelekhez vonzódik.

Néhány boroszlánfajta

A farkasboroszlán (Daphne mezereum)

Ha korai virágzású boroszlánt szeretnénk, akkor válasszuk az egész Európában honos farkasboroszlán kertészeti fajtáit.

Jól érvényesül félárnyékos, árnyékos helyen és savanyú humuszos talajon.  Már február-márciusban hozza illatos rózsaszínű virágait az ágak csúcsán, oldalán. Később a nyár folyamán élénkpiros bogyóikkal lesznek díszei kertünknek.

A havasi boroszlán (Daphne alpina)

Közép és Dél-Európa hegységeiből származik, Európa mészkőhegységeiben honos. Erős hajtásokkal rendelkezik, egy méter magasra törekvő lombhullató fajta. Hazánkban ritka kertészeti jelenség, mivel nálunk nem termesztik. Termése narancssárga bogyótermés.