Első a virágok között sárga fejecskéivel a tél végén, ezért is kapta a téltemető nevet. Sokszor még a hó alól kandikálnak ki az aranysárga virágok, dacolva az éjszakai fagyokkal. Bár a virágok többször is lefagyhatnak, nem tesz bennük kárt a fagy, megújulnak és hirdetik tovább a tavasz eljöttét.
A téltemető jellemzése, gondozása
A téltemető (Eranthis hyemalis) vadon kevés helyen díszlik, páradús, üde erdőkben láthatjuk február végén-március elején, de termesztett változatával gyakran találkozhatunk a házi kertekben is. Hazánkban sokáig vitatták a botanikusok előfordulását, sokan hitték őshonosnak, mások szerint a kolostorkertekből a középkorban kivadult növényekből alakultak ki a jelenleg ismert vadon élő állományai. Vannak, akik magyarországi betelepítését a virágkedvelő törököknek tulajdonítják.
Magyarországon körülbelül harminc élőhelyét ismerik, a legnagyobb a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó állomány, a Séd-völgyében húsz-hektárnyi területen több százezer tő virít minden tavasszal.
Hagymagumós, alacsony termetű a boglárka félék családjába tartozik és nyolc-tíz centiméter magas növény.
Szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak sárga vagy krémszínű, telt vagy egyszerű virágai. Szokták télikének is nevezni. A fővároshoz közel a János-hegy oldalában is láthatjuk vadon élő állományát, mely védetté van nyilvánítva.
Már az ókorban is ismerték mérgező növény kivonatát, igen népszerű méregként tartották számon, gumójával a tizenegyedik században farkasokat is pusztítottak el.
Az illatos ibolya (Viola odorota)
Egy-két hétre március elejétől erdőszéleken, árokpartokon, előkertekben mennyei illattal telik meg a levegő: ezrével virítanak az ibolyák.
Az illatos ibolya őshonos vadvirágunk, bevándorol a kertek árnyékos területeire, és ha talál magának kedvező körülményeket meg telepszik és nagy területeket foglal el. Az árnyéki talajtakarók között meglapul, és kora tavasszal, amikor enged a tél az erejéből, elkezdi nyitni illatos kék, lila vagy fehér színű virágait. Bár igénytelen növény és az árnyékot kedveli, de megtelepszik a napos területeken is, és terjedő töve akár zavaró is lehet. Azonban, ha találunk neki való helyet a gyep egy részén, azt meghálálja, és élőhelyét tavasszal virágba és illatfelhőbe öltözteti.
Egyszerű az ültetése, elég elvirágzás után a gyöktörzséből egy darabot kiszakítani és másik helyre átültetni.
Az illatos ibolya, mint gyógynövény már régóta ismert, színező hatása miatt tea keverékként is kedvelt összetevő.
Az amerikai vagy csíkos ibolya (Viola sororia)
Nálunk is előforduló növény, mely Észak-Amerikából származik. Még az illatos ibolyánál is erőszakosabban terjed, virágait később, április végén hozza. Napon és árnyékban egyaránt jól érzi magát. Vigyázni kell mert ha az évelőágyba bekerül a gyengébb növekedésű évelőket onnan kiszoríthatja.
Igen mutatós fajtáját a pöttyös virágú ’Freckles’ és az élénk lila virágú ’Rubra’ fajtáit az évelőkertészetek forgalmazzák.
A labradori ibolya (Viola labradorica)
Mivel nem terjed erőszakosan, ezért évelőágyakba és sziklakertekbe is ültethető. Az illatos ibolyánál később hozza liláskék virágait. Bordó, zöldes bordó lombja egész nyáron dísze lehet kertünknek.
Csak egy próba
Ez is csak egy próba