Egy, a gyümölcséért termesztett trópusi növény a maracuja, melyet világszerte termesztenek. Sajnos hazánkban kevésbé ismert növény, gyümölcsét ritkán lehet megtalálni az üzletekben. Leginkább csak ízesített formában találjuk meg különböző élelmiszerekben.
Golgotavirágként ismerjük a maracuja virágát, ezért sok helyen a szenvedés gyümölcsének is nevezik, mivel Jézus szenvedés történetét látták benne, különböző művészeti ágakban. Ezerötszáz-hatvankilencben fedezte fel egy spanyol orvos, mint egészségmegőrzésre jó hatással lévő gyümölcsöt, így terjedt el Európában a termesztése, a gyümölcséből gyógyhatású tea készült. A tizennyolcadik század közepén már több mint huszonkét fajtáját ismerték, ami napjainkra hatszáz fajra bővült.
Szervezetünkre gyakorolt jó hatásának vizsgálata még sok esetben vitatott, nyugtató hatása azonban évszázadok óta bizonyított.
A maracuja (Passiflora edulis) jellemzése
Évelő, örökzöld, kúszó növény, mely a tövénél fásodik. Kacsokat fejlesztő el nem ágazó hajtásai hosszúra nőnek, elérhetik a tizenöt méter hosszúságot is. Levelei simák, szórt állásban helyezkednek el, színük fényes zöld, és ék-vagy szíves vállúak.
A virágok különösen látványosak, a kocsányon nőnek a levelek hónaljából. Termése bogyótermés, lúdtojás nagyságú, mely lehet gömbölyű, körte alakú vagy tojásdad. Az érett gyümölcs frissen fogyasztható, két hétig tárolható. Íze erősen savanyú, aromás, mely kedveltté teszi a fogyasztását. A gyümölcs magja is fogyasztható. Szubtrópusi területeken tenyészik az ibolyaszín változata, ezer méter felett. A növény a gyenge fagyot elviseli.
A maracuja nem igényes a taj minőségére, és a csapadékviszonyokkal szemben is igénytelen, azonban a terméskötéshez és a növekedéshez húsz fok feletti hőmérsékletre van szüksége. Általában magról szaporítják, ritkábban dugvánnyal. Ha kellő a vízellátása egész évben terem.
Kerti maracuja
Örökzöld kacsokkal kapaszkodó növény, ami elkúszhat tíz méterre is, ezért kapuk, kerítések befuttatására is kiválóan alkalmas.
Hazánkban is nevelhető fajta, egyike a golgotavirágoknak, mely jó fagytűrő növény. Kertbe ültetve is elbírja akár a mínusz huszonöt fokos hideget is. Ha véletlenül elfagyna, akkor tőről újra hajt. Lombozatát enyhébb teleken megtartja.
Lilás rózsaszín virágai májustól szeptemberig nyílnak, a virágok enyhén illatosak és nagyok. Gyümölcse ehető. Szépségének köszönhetően egyre népszerűbb, bár még Európában ritkán előforduló növény. Talajigénye a humuszban gazdag, meszes talaj, és kedveli a napfényt vagy félárnyékot.
A maracuját nem nehéz magról termeszteni, fontos, hogy a magok frissek legyenek. A friss magok csírázásához tíz-tizenkét nap szükséges. Száraz mag esetében erre több idő szükséges.
A hajtásokat akkor ültessük ki, amikor elérik a húsz centiméter hosszúságot, ha nagyobbakra nőttek, vágjuk vissza a növényt, ami segíti a gyökerek megerősödését. Átültetéskor vigyázzunk, hogy minél kevesebbet zavarjuk a gyökereket, lehetőleg nagy földlabdával történjen. Mivel a növény mindenre felfut, gondoskodjunk lugasról, rácsról , amihez hozzá tud kapaszkodni és fel tud futni.
A maracujának sok vízre és tápanyagra van szüksége, de mindkettőt mérsékelten adagoljuk, egyéb esetben túlöntözve a gyökér megbetegedhet, a túlzott tápanyagpótlás pedig kevés gyümölcsöt és sok betegséget okozhat.
