A menta története
Nagyon régi és egyik legismertebb növényünk, melynek történetét több féle mítosz övezi: a menta (Mentha species). Egy régi orvosi feljegyzésben már említik a növényt ugyanúgy, mint a Szentírásban. Mitológia történetek szerint a Szentföldről került Görögországba, majd az amerikai telepesek lettek szemtanúi annak, hogy az indiánok a náluk honos menta fajtákat különböző gyógyászati célra már használták.
Egy nagyon régi mitológia történet azt említi, hogy az alvilág istene Pluto, nimfával esett szerelembe, akit Minthének hívtak. Pluto felesége féltékeny volt, és féltékenységében növénnyé változtatta Minthét.
Jótékony hatását a régi római és görög írásokban többször is említik, már akkor is tudtak arról a jótékony hatásáról, mely szerint enyhíti az epebántalmakat, a gyomorfájást, és rendkívüli a görcsoldó hatása. Bibliai írások szerint adót fizettek vele a régi Palesztinában. A görögök koszorút fontak belőle és azt viselték ünnepek alkalmával. Régi egyiptomi sírokban is találtak mentát.
A középkorban erős illatával rovarűző szerként alkalmazták a növényt. A tizennyolcadik század folyamán Európában és Észak-Amerikában közismert gyógyszer lett belőle.
Miről ismerjük fel a mentát?
Jellegzetes illata ismert, elég megszagolni a növényt. Egy brit botanikus 1696-ban különválasztotta a mentafajtákat, addig az időpontig egy növényként tekintettek rá. Az eredeti és legrégebbi növény a fodormenta volt, a borsmenta később jelent meg hibridjeként. Gyógyításra mindkét fajtáját használják.
A menta mérsékelt és mediterrán éghajlaton is jól érzi magát, megtalálható erdőben, réten, vízparton, mocsárban egyaránt.
A borsmenta (Mentha piperita) jellemzése
A borsmenta fűszer- és gyógynövény, melyet nem nehéz termeszteni. A laza mélyrétegű, közepesen kötött talaj felel meg legjobban számára. Könnyű a szaporítása is, tavasszal vagy ősszel tőosztással, dugványozással szaporíthatjuk.
A drogot adó levelei rövid nyelű, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, erezete szárnyas, sötétzöld a felszíne melynek fonákja világosabb zöld. Gyakran ibolyás színű a levél erezete vagy a levél egy része. Íze először égető, majd később hűsítő.
Évenként kétszer kell a leveleket leszedni. A virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelei szolgáltatják a drogot.
A fodormenta (Mentha spicata) jellemzése
Népies nevén kerti menta vagy köményes menta az árvacsalánfélék csoportjába tartozik. Nedves réteken, vízpartokon előforduló évelő fűszer-és gyógynövény. Jól termeszthető kiskertekben is, íze mentolos, kellemes. A drogot a leveléből vonják ki, mely illóolajat, cseranyagokat tartalmaz.
Ugyanúgy, mint a borsmenta, a fodormenta is évelő növény. Levelei sötétzöld színűek ellentétben a bormentáéval. A nedves, árnyékos helyen érzi magát legjobban, elviseli a tűző napot, de inkább félárnyékos helyre ültessük.
Szaporítása egyszerű, tőosztással történik, nagyon könnyen szaporodik, ha nem vigyázunk a szomszéd növényeket is elnyomhatja. Nagyon jól nevelhető cserépben is.
A macskamenták (Nepeta nemzetség) jellemzése
A macskamenták nemzetsége Eurázsia területén, mérsékelt éghajlaton, száraz, sziklás élőhelyeken található meg eredeti környezetében. A nemzetségben 150-200 túlnyomórészt évelő macskamentafaj él, ezek közül kertészetileg kb. 20 fajta ismert. Közös jellemzőjük – a többi mentafajhoz hasonlóan – erős illatuk, elágazó, négyszögletes száruk, csipkés vagy fűrészes levélzetük. Virágaik kék árnyalatúak, a murvalevelek hónaljában bontakoznak ki. Érdemes őket rovarbarát kertbe is telepíteni, hiszen virágaikat a beporzó rovarok, pillangók igencsak kedvelik.
Kevés gondozást igénylő, emiatt értékes évelő növények, legtöbbjük jól tűri a nagy meleget és a szárazságot is, így öntözni sem feltétlenül szükséges őket. Szinte egész nyáron, hosszan virítanak. Egyetlen gondoskodást igényelnek: kora tavasszal vágjuk vissza bokraikat néhány centiméterrel a talajszint fölött. Ha ezt még egyszer megismételjük az első fővirágzás után, és június közepén-végén a felére visszavágjuk, akkor a bokor szép formájú marad, és újabb virágokat hoz, egészen októberig.
Komoly kártevőjük, betegségük nem jellemző.
A Magyarországon is megtalálható Nepeta cataria az igazi macskamenta, mely az elnevezését arról kapta, hogy a macskákat izgatott állapotba hozza, ám jó, ha vigyázunk vele, mert hasfájást is okozhat náluk!
Bugás macskamenta (Nepeta pannonica) jellemzése
Hazánkban kevésbé ismert őshonos évelő növény, a népi gyógyászatban már régóta használják. Nevét annak köszönheti, hogy a leveléből kiszabaduló illatanyaga vonzza a macskákat. Egész nagy területeken borítja be a mezőket a Bükk hegységben a macskamenta.
A növény szára fél- egy méter magas, levelei gyengén szíves vállúak, hosszúkásak. Virágzata laza, keskeny, oldalágas. Virágzása nyáron van, termése sötétszínű ovális alakú.
A népi szájhagyomány szerint valamikor a macskamenta főzete a táltosok kedvelt italaként szolgált.
Ma már a mentaféléket nagyon sokféle illat- és ízváltozatban megtalálhatjuk, ezek közül a legnépszerűbbek: a csokimenta, ánizsmenta, narancsmenta, epermenta, ananászmenta.
