Advent-várakozás-eljövetel. A keresztény liturgia szerint az Üdvözítő várás, az advent a karácsonyt, születést megelőző felkészülési idő. Mai formájában VI.Gergely pápa (1073-1085) rögzítette időtartamát, amelyet a november 30-át követő vasárnaptól december 24-ig jelölt meg.
Az első adventi koszorút jóval később egy hamburgi lelkész készítette, melynek érdekessége, hogy nem a templomban helyezte el, hanem a gyermekei és családja legnagyobb örömére a lakásában függött és huszonnégy gyertyás volt.
Három lila és rózsaszínű gyertya, amelyek a bűnbánat és bűnbocsánat szimbólumai és számuk egy-egy hetet, illetve a szenteste előtti vasárnapok számát jelképezik, későbbi eredetűek az adventi koszorún.
A lelkész koszorújának alapja fagyöngyből készült, a koszorú magába visszatérő vonala a feltámadást, az örökzöldek, amelyek a későbbi adventi koszorúi készültek, a természet örök körforgását szimbolizálják. A gyertya lángjai az isteni világosságot jelenítik meg a hívő emberek számára.
Az idő múlásával más díszítő elemek is felkerültek az adventi koszorúkra. Így kerülnek a kalászosok, mint az Úrtól várt jövő évi kenyér, a mákgubó, mint a termékenység, s az alma, majd a betlehemi csillag, s a templomok harangjai, mind az egyre gazdagodó, díszesebbé váló koszorúkra.
Napjainkban reneszánszát éli az adventi koszorú.
Leggyakrabban használt fenyőfélék
Jól tudjuk használni koszorú készítésnél az örökzöldeket, a tujákat és borókákat, valamint a tiszafa ágait is.
Jellegzetes karácsonyi növények még: a magyal (Ilex aguifolium), a sárga fagyöngy (Loranthus europaeus), a fehér fagyöngy ( Viscum album), a lampion virág (Physalis Franchettli), és a vadrózsa csipkebogyó termése (Rosa canina).
A felsoroltak nem zárják ki még egyéb száraz vagy tartósított, szokatlan régimódinak tetsző anyagfelhasználását sem. Az adventi koszorúk alapformája örök ugyan, de a variációk száma végtelen és gazdag.
Napjainkban divatossá váltak a különböző ajtódíszek is, melyek hasonlóan elkészíthetők mint az adventi koszorú.