A tavasz a hobbikertészek legkedveltebb időszaka, hiszen a kényszerű téli tétlenség után a mostani hetekben lehet végre odakint dolgozni, tenni-venni! A vetés, ültetés előtt azonban fontos feladat a konyhakerti termőtalaj átvizsgálása, felfrissítése, formába hozása, hiszen gyors növekedést, bő termést csak gazdag és ideális összetételű közeggel lehet elérni!
A talaj alapos átnézése és feljavítása akkor kiemelten fontos, ha a területen most először fog történni növénytermesztés, vagy például ha a kerti vetésforgó miatt egy-két éve nem lakják már zöldségek a kertrészt. Természetesen a már bejáratott veteményesekben is lényegi kérdés a talaj minősége, ezért akkor sem lehet hátradőlni, ha az adott területen az előző években már zajlott vetés, növénynevelés, itt ugyanis a közeg kimerülése okozhat gondokat. Mik a főbb feladatok?
Elsőként a tél nyomait tüntessük el, vagyis távolítsuk el a termőterületről az odahullott leveleket, növényi törmeléket és egyéb szennyeződéseket. A talajjavítás második lépése egy rövid vizsgálat. Fordítsunk ki ásóval egy mélyebb ásónyomni adagot, és nézzük meg közelről! A kerti talaj akkor megfelelő, ha állaga laza, színe sötétebb tónusú, fogásra enyhén nyirkos, könnyen kisebb-nagyobb rögökre morzsolható. Az ujjaink közül kipergő, fújásra port eresztő, homokos talaj nem a legjobb, ahogy a rögökben maradó, nedves, nehéz agyagos típus sem igazán ideális.
A talaj vízáteresztő képessége is kulcskérdés, hiszen a növényeknek az sem jó, ha a nedvesség azonnal a mélyebb rétegekbe szivárog (így a gyökerek nem tudják hasznosítani) és az is negatívum, ha a víz a felszínen, felső rétegekben marad (ez gyökérrothadáshoz vezethet). A vízáteresztő képesség egy egyszerű próbával ellenőrizhető, egy vödörnyi vizet terítsünk szét egy kisebb, egy négyzetméteres területen.
Amennyiben a víz pár perc alatt eltűnik, de a nyoma hosszabb ideig még látható a felszínen egy sötétebb folt képében, akkor jó a helyzet! A gyorsan, nyom nélkül eltűnő víz, vagy a tartósan a felszínen maradó, pocsolyaként virító nedvesség egyaránt nem megfelelő talajt jeleznek. A megoldás szerencsére nem összetett, a túl kötött talajokat homok, komposzt, tőzeg vagy zsákos termőföld bekerevésével javíthatjuk, a laza földet pedig zsákos föld, szervestrágya vagy komposzt adagolásával javíthatjuk. A vízmegtartó képesség javítására perlitet keverjünk a talajhoz.
A következő fázis a talaj átmozgatása. A télen tömörödött közegben kevesebb a levegő, az pedig szükséges a gyökerek megfelelő fejlődéséhez, de ugyanígy a kielégítő vízgazdálkodáshoz is nélkülözhetetlen a jó állagú talaj, mely részben ásással, átmozgatással érhető el. Az ásáshoz háromszög fejű ásót használjunk, a szögletes kialakítású szerszám inkább ültetőgödrök készítéséhez való. A földet legalább egy ásónyomnyi, vagyis 25-40 centiméteres mélységben forgassuk át. Eközben a felszínre kerülő gyommaradványokat, talajlakó kártevőket, valamint az esetleg előbukkanó köveket, kavicsokat is szedegessük fel. Az átforgatás közben egyszerűen gazdagíthatjuk a talajt, ha komposztot vagy érett szervestrágyát terítünk szét a területen, és így végezzük el a műveletet! A tápanyagok bedolgozása most lehetséges a leghatékonyabban, hiszen a vetést, ültetést követően már ilyen alaposan nem tudjuk megmozgatni a termőközeget.
A vázolt talajmunkákat már márciusban el lehet végezni, jóval azelőtt, hogy az első szabadföldi vetéseket vagy a palánták kiültetését elkezdenénk, ilyenkor azonban gondot okozhat, hogy a tavasszal aktivizálódó gyomok a zöldségeket beelőzve ellepik a veteményest. A problémára remek megoldást jelent, hogy ha a talajelőkészítést követően geotextilt fektetünk a területre, majd nehezékekkel (esetleg leszúrható rögzítőkkel) fixáljuk azt. A geotextil megakadályozza a gyomok kihajtását, terjedését, a fényt nem, de a nedvességet és a levegőt átengedi. Az így preparált ágyások vegyszerek nélkül gyommentesen tarthatóak, a vetés, ültetés előtt pedig csak egy mozdulattal fel kell emelni a geotextilt, ami ezután a kert más részein újra felhasználható lesz!
