„ Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van
a cinege madárnak.”
Ilyenkor télen azt gondolnánk, hogy a kertünkben nincsenek teendők, elég ha csak kinézünk az ablakon és gyönyörködünk a tél szépségében.
Egy-egy kitekintés alkalmával azonban nem kerülheti el figyelmünket az itthon telelő madaraink ház körüli röpködése, kétségbeesett csipogása. Nem csoda, hogy közel jönnek hozzánk, hiszen, ha szólni tudnának, kopogtatnának ajtónkon, ablakunkon: ennivalót kérve.
Decemberre már elfogynak azok a bogyós gyümölcsök is (a csipkebogyó, a kökény), melyeket kint hagytunk a kertben előre gondolva rájuk.
Ma már, hála a Teremtőnek, nagyon sok kertben találunk kirakott madáretetőket, a gyerekeknek is napirendjükbe tartozik a madarak gondozása, hiszen nem lehet olyan szegény egy háztartás, ahol ne jutna apró kis barátainknak egy kis magocska, szalonnamaradék, vagy néhány szem dió, mogyoró.
Nálunk a teraszon helyeztünk el egy madáretetőt, mert szeretem nézni őket, ahogy a tuják és fenyők oltalmából kirepülve, mindennap előbújnak, felmérik a lehetőségeket és gyorsan, egy-egy kis magocskát csőrükbe kapva repülnek tovább.
Először egyet láttam, tudtam, hogy miután felfedezte az eleséget megy a többiekhez, és jelzi nekik az ennivalóhoz jutás lehetőségét. Jöttek is. Minden alkalommal egyre többen, ma már csapatostul jönnek. Ha enyhül kicsit a hideg, kevesebben, amikor nagyot fagy reggelre, többen, hiszen tudjuk, hogy elég nekik egyetlen fagyos éjszaka ahhoz, hogy elpusztuljanak, ha nem kapnak eledelt.
A szén- és kékcinege, az ökörszem, a vörösbegy eledelei lehetnek az apró magvak, a napraforgó, az alma és a szalonna vagy zsiradékból készített golyócskák, melyek kiegészítik egymást étrendjükben.
Amire figyelnünk kell, hogy ne legyenek sózottak, amivel etetjük őket és soha ne adjunk nekik kenyeret.
Az is fontos, hogy ha elkezdtük etetésüket, ne hagyjuk abba tavaszig, hiszen számítanak ránk, nélkülünk elpusztulnak. Ugyanilyen fontos a madarak téli itatásáról való gondoskodás is, hiszen ilyenkor minden szabadban található víz megfagy, és madaraink éppúgy szenvedhetnek a szomjúságtól is, mint az éhségtől! Egy nagyobb cserépalátétet helyezzünk el a madáretető közelében, és töltsük meg minden nap langyos vízzel (ne legyen forró)! Ha tudjuk, hogy körülbelül a nap mely szakában szoktak érkezni kis vendégeink, akkor erre az időpontra időzítsük a víz kihelyezését is.
A gerlék vagy vadgalambok etetése nem sikerül etetőből, ők a baromfiudvar vendégei. Már itt van nálunk a környéken élő összes vadgalamb, mert nincs szívünk elkergetni őket, még akkor sem, ha szomszéd néni szavával élve „semmi hasznuk nincs”. Csodálkozva és kicsit értetlenkedve nézett ránk , amikor azt mondtuk „dehogy nincs hasznuk, kora tavasszal énekkel és turbékolással hálálják meg a téli gondoskodásunkat.”
Szeressük a madarakat, gondoskodjunk róluk is, hiszen nagy az Isten terített asztala, odaférnek hozzá az itthon telelő madarak is.
