A magyar kertekben is, mint a világ más részein is, mintegy 30-40 éves múltra nyúlik vissza a tuják töretlen népszerűsége, amelynek az utóbbi néhány évben vetett véget a tuják sorozatos pusztulása. Mi áll ennek a hátterében, tehetünk-e még valamit?
Sokan nem tudják, hogy az itthon is ültetett tuják két nagy csoportba sorolhatók: a nyugati és a keleti tujákra. A nyugati tuják vagy közönséges tuják (Thuja occidentalis) Észak-Amerikából származnak, onnan kerültek Európába, ezeket kezdték el nemesíteni, így alakult ki a ma ismert, oszlopos, sűrű lombozattal rendelkező változata. Az indiánok úgy tartották, hogy ha elégetik a tuját (életfát), akkor annak illatos füstje védelmet biztosít számukra az ártó, gonosz szellemek ellen.
A keleti tuják (Platycadus orientalis; vagy régebbi nevén Thuja orientalis) Kelet-Ázsiából származnak, nem is tartoznak a valódi tuják közé. Kínában egy igen fontos, kultikus növénynek számított, életfának is nevezik, mind a mai napig: a buddhisták már nagyon régi idők óta a hosszú élettel, az életerővel társítják, amely nem véletlen: rendkívül hosszú életű, akár több száz évig is élhet. Hazánkban is elterjedt, ennek jóval ritkásabb a lombozata és idős korára szétnyílik a lombozat, igen megszélesedik, jóval több teret igényel, mint nyugati „rokona”. A keleti tuják kevésbé igényesek, mint nyugati társaik, emiatt kevéssé viselték meg őket az utóbbi évek tuja-betegségei.
A tujákat (Thuja occidentalis)a természetgyógyászatban is alkalmazzák, homeopátiás szerként például prosztata problémák, különféle fájdalmak, mandulagyulladás, depresszió, idegrendszeri bántalmak, húgyúti fertőzések, szemölcsök stb. orvoslására, sőt egyes esetekben segíthet a stresszoldásban, bizonyos meddőségi gondok kezelésében.
Jól látható, hogy nem véletlenül nevezik életfának a tujákat a keletiek. Igen ám, de mi történt a tujákkal az utóbbi néhány évben?
Szomorúan tapasztalhatjuk az országot járva, hogy szinte nincs olyan országrész, ahol ne pusztulnának tömegesen a tuják. Vérzik az ember szíve, amikor azt látja, hogy 40-50 éves gyönyörű példányok, egész sövénysorok állnak elszáradva, kivágásra várva. Az okok ennél a problémánál is többrétűek: egyrészt kereshető a tuják számára nem megfelelő élőhelyben: a tuják nem igénytelen, törődést nem igénylő növények, hanem kedvelik a tápanyagban gazdag, nedves, párás környezetet. Tegyük a kezünkre a szívünket: tudjuk ezt mi itt Magyarországon biztosítani számukra? Jó esetben ültetéskor az ültetőgödörbe szórtunk némi szerves trágyát és ezzel el is intéztük a tápanyag-utánpótlást egy életre. Pedig a folyamatos tápanyag-utánpótlás azért is szükséges, mert ettől tudnak erősen gyantát termelni, ami pedig megvédené őt a rovarkártevők behatolásától.
A nedves, párás környezetet az ország nagy részén szintén aligha tudtuk számukra biztosítani, főleg az utóbbi években, amikor nyáron rendre alakul ki légköri aszály. Ilyen körülmények között a növény immunrendszere, ellenálló-képessége egyre gyengült, vagyis leromlott a kondíciója. Ez önmagában még nem okozza-okozta a pusztulásukat, azonban ilyen állapotban sokkal jobban ki vannak téve mind a kártevőknek, mind a különféle megbetegedéseknek. Így például a boróka-tarkadíszbogár pusztításának vagy a különféle gombás megbetegedéseknek is.
(Egy kis kitérő: érdemes azon is elgondolkodni, hogy az utóbbi években látványosan zajlik a tuják, vagy más néven életfák pusztulása. Mit akar ezzel üzenni nekünk a természet? Csak számomra egyértelműek az arra mutató jelek, hogy ha az életfák pusztulnak, akkor maga az élet is pusztul, az emberi tevékenység következtében? Ezek talán már nem annyira apró jelek, amivel a természet üzen nekünk: biztos, jó az az irány, amerre tartunk???)
Mit tehetünk? Sajnos sok helyen, előbb-utóbb szinte mindenhol el kell búcsúznunk a tujáktól, és a megfelelő növényt kell ültetnünk a megfelelő helyre, vagyis helyettük olyan növényeket kell választanunk, amelyek a mi környezeti viszonyaink között is szépen fejlődnek, vagyis jól érzik nálunk magukat. Szerencsére ma már szép számmal találunk ilyeneket a kertészetekben (babérmeggy, korallberkenye, bangita-félék, stb), sok közülük a tujákhoz hasonlóan szintén örökzöld, sok képes takarni a szomszéd felé, ha éppen erre van szükség.
