Egy roppant sokoldalú haszonnövény, mely a konyhában is kiválóan hasznosítható. Levendulán jellemzően a közönséges vagy keskenylevelű levendulát (Lavandula angustifolia) értjük, mely a levendulafajok közül a legértékesebb és legelterjedtebb. A levendula mediterrán eredetű félcserje, mely hatvan-nyolcvan centiméter magas és megjelenése gömb alakú bokor. Élettartama nagyon hosszú, akár negyven-ötven évig is eltarthat. Problémamentesen nevelhető, betegségei alig vannak, sőt rózsák mellé ültetve elűzi az azokat támadó kártevőket.
A levendula igényei
Mindig a kert legnaposabb részére telepítsük, mivel a levendula melegigényes növény. Nagyfokú a szárazságtűrése, kiegészítő öntözésre csak akkor van szüksége ha aszályos nyári hetek következnek be. Mivel igen csekély a vízigénye, sziklakertbe is kiválóan ültethető. A levendula sokkal jobban tűri a szárazságot, mint a túl sok vizet, ezért arra mindenképpen figyeljünk, hogy ne öntözzük túl!
A talaj tekintetében sem igényes, jól érzi magát a sovány, kavicsos, homokos talajban, trágyázni sem szükséges.
A levendula ültetése, gondozása, szaporítása
A levendulát változatos módon szaporíthatjuk, a magvetést ősszel, az előnevelt palánták telepítését tavasszal végezzük el. Az ültetési tőtávolságot attól függően válasszuk meg, hogy milyen látványt szeretnénk elérni. A félméteres távolság dekoratív összefüggő sövényt képez, a legalább egy méteres távolságra ültetett növény különálló gömbszerű bokrok sorát alkotja.
Az agyagos talajt nem kedveli a növény, ezért ha ilyen talajú a kerted, az ültetőgödörbe keverj homokot és apró kavicsokat. Fontos számára a jó vízáteresztő képességű talaj, mert a pangó víz a kirothadásához vezethet.
A levendula megfelelő növekedéséhez elengedhetetlen, hogy tavasszal a teljes magasság kétharmadáig vágjuk vissza a növényt, az idősebb töveket pedig virágzás után metsszük meg, amivel megújulásra késztetjük. NAGYON FONTOS! Csak azokat a töveket vágjuk vissza tavasszal, amelyeket korábban minden évben visszavágtunk, mert ha egy idősebb tövet vágunk vissza ilyen drasztikus módon, akkor az a növény kipusztulásához is vezethet! Mindig vizsgáljuk meg a szárakat, és a látható rügyek fölött végezzük a visszametszést!
A levendulát a virágzás tetőzésekor takarítjuk be, amikor a virágos hajtásokat levágjuk, a szárakat csokorba, fejjel lefelé lógatva szárítjuk.
A levendula jól nevelhető cserépben vagy balkonládában is, ehhez válasszunk egy nagyobb cserepet, hogy nyáron ritkábban kelljen öntözni, illetve télen nehezebben fagyjon át az edény. Az ültetőközeg ugyanolyan, mint amikor szabadföldbe ültetjük. A cserépben nevelt levendulánál azonban jobban oda kell figyelni az öntözésre, mint a kertben neveltek esetében, mert ott könnyebben kiszárad a földje. De itt is kerüljük a túlöntözést, csak akkor öntözzük, hogyha a földje már kiszáradt.
A levendulát szaporíthatjuk magról, de tudnunk kell, hogy viszonylag nehezen csírázik, szükséges számára a fagyhatás és fényen csírázik, tehát a magokat ne vagy csak nagyon kis rétegben takarjuk be földdel!
Egyszerűbb szaporítani dugványozással, virágzás után vágjunk 10-15 cm-es hajtásvégeket, és dugványozzuk őket laza, jó vízáteresztő képességű talajba.
Valódi levendula
Igénytelen és egyszerű gondozást kíván, az erkélyen és a teraszon is nevelhetjük. Igény szerint öntözzük, de vigyázzunk, mert a túlöntözést nem szereti.
A dugványozással szaporított növények robusztusabb megjelenésűek és tovább élnek.
A valódi levendula görcsoldó, fertőtlenítő hatású illóolajokat tartalmaz. Virágai fürdővízhez adva nyugtató hatást váltanak ki. A friss levendulával leveseket, szószokat és halételeket ízesíthetünk.
További levendula fajták
Fogazott levendula: túlnyomórészt Dél-Franciaországban növő levendulafaj, mely világoskék virágokat hoz és levelei fogazottak.
Hibrid levendula: jellegzetes francia illatos levendula, túlnyomórészt kék vagy lilás színű virágait júliustól augusztusig hozza. Téli védelmet igényel.
Gyapjas levendula: Többéves, de nem télálló növény. Dél-Spanyolországból származik fehér filces, gyapjas leveleket hoz. Sötétlila virágai erős illatot árasztanak.
Széleslevelű levendula: gyorsan növő faj, ezüstös színű széles leveleket hoz, a kissé később megjelenő kék virágai erős illatúak.
Nyugati levendula: Nem télálló többéves levendula, szürkészöld páfrányszerű leveleket hoz és enyhe oregánó illata van. Lila vagy kék virágai spirál alakban helyezkednek el a virágzatban. Alkalmas dézsában és cserépben történő nevelésre is.
Francia vagy füzéres levendula: többéves nem télálló fajta. Az egész Földközi-tenger vidékén őshonos. Kis virágainak, melyek júliustól októberig jelennek meg édes fahéj- és kámfor illatuk van. Néha rózsaszín vagy fehér fellevelek, de általában lila virágúak. Kertészetekben sok különböző fajtát árulnak.
A levendula felhasználási lehetőségeit tekintve igen sokoldalú a lehetőségünk. A szépségipar évszázadok óta használja: fürdővíz illatosításra, szappanok illatosítására, erős illata miatt eleink hittek abban, hogy távol tartja az ártó szellemeket.
Jó mézelő növény, molyok, rovarok elűzésére is használják. Nyugtató hatású, hosszantartó, kellemes illattal rendelkezik.
A konyhánkban is egyre szélesebb körű a felhasználási lehetősége. Használhatjuk frissen vagy szárítva. Készíthetünk belőle teát, ízesíthetünk vele gyümölcslekvárokat, limonádét, fagylaltot, krémeket, szörpöket, stb. Mértékkel használjuk ugyanakkor, hiszen ha sokat használunk belőle, keserűvé, szinte ehetetlenné teszi ételünket. A szárított levendulát napfénytől védett, száraz, hűvös helyen fél évnél tovább ne tároljuk.
