Amikor elérkezik a március, akár jó az idő, akár zord, a tavasz visszavonhatatlanul bontogatja szárnyait. Az erdőben sétálva, vagy az árokpartokon, de saját kertünk naposabb helyein, apró lila kis szirmocskákat pillanthatunk meg, sorban állva a hóvirág után mutogatja magát az erdei vagy mezei ibolya (Viola reichenbachiana). Az ibolya, amiről nem sokan gondolnánk, nem csak egy tavasz közeledtét jelző illatos virág, de egyben gyógynövény is.
Az ibolya Dél- és Kelet-Európa területén honosodott meg, fajait megtaláljuk minden trópusi és szubtrópusi területen.
Az ibolya életmódja és felépítése
Az ibolya egy vagy kétéves lágyszárú növény, a fajok többsége évelő gyökérzetű. Gyakran levélrózsában állnak nagyon változatos lomblevelei. Virágai illatosak, öttagúak, két középső szirma lefelé konyul vagy eláll. Tokszerű a termése és az illatát adó illóolajokon kívül virága és a levele nyálkaanyagot is tartalmaz. A virág színe általában lila, de ismert fehér változata is. Kertünkben már sokféle változatát ültethetjük, melyeknek általában nagyobb és teltebbek a virágai.
Az erdei ibolya gondozása, szaporítása
Kártevője nem ismert, kártevők ritkán támadják meg.
Szaporítani magról és tőosztással is történhet, messzire kúszó hosszú indái, a következő évben hoznak virágokat.
A gyógynövény erdei ibolya
Az ibolya külsőleg és belsőleg is kiválóan alkalmazható, mivel antioxidánsokat tartalmaz és gazdag az A és C-vitamin tartalma.
Külsőleg alkalmazhatjuk bőrgyógyításra, mivel puhítja a kirepedezett vagy sérült területet.
Az ibolyát belsőleg főként teaként alkalmazhatjuk, mivel kiváló a nyugtató hatása, és használható erős köhögés, légcső és hörghurut kezelésére is.
Káros hatása nem kimutatott idáig, de mint minden gyógynövénynél, az ibolyánál is oda kell figyelni alkalmazásakor, főleg kisgyermekek esetében.