A katángkóró szép virága, egy régi angol népmese szerint, egy kedvesét elvesztő síró leányka kék szemének színét őrzi.
A közterületekre, kertekbe ültetett szép és impozáns virágórákba szívesen és előszeretettel ültetnek mezei katángot, de nem csak szép virágának üde színe miatt. A katángkóró ugyanis meghatározott időben nyílik, és öt óra múlva bezárul.
A nyílás idejét befolyásolja a földrajzi szélesség, ami hazánkban körülbelül reggel hat órát jelent.
A mezei katáng termesztése
A mezei katáng az Eurázsiai síkságok, hegyvidékek évelő növénye, de egész Európában előfordul. A fészkesvirágúak (Asteraceae) családjába tartozik. Katángkórónak is nevezik. Legtöbbször az utak mentén, legelőkön, árterek gyomtársulásában él. Nem csak vadon nő, termesztik is.
A növény minden része tartalmaz tejnedvet. A tőlevélrózsát a gyermekláncfűéhez hasonló levelek alkotják, ebből nőnek ki hosszú „kóró” végén a szép kék virágok, melyek főleg északra néznek.
Rövid gyökértörzse orsó alakú gyökértörzsben folytatódik. A gyökér karószerű, ujjnyi vastagságú, alig ágazik el. Belül fehér, kívül szürkésbarna színű. Szagtalan és kesernyés ízű.
Szára elágazó, kemény, szétterülő, érdes, másfél méter magasra is megnő. Levelei szórt állásúak, húsz-harminc centiméter hosszúak, nyelesek, lándzsa alakúak, öblösen fogazottak, fonákuk serte- szőrös. A levelek a szár felső részén kisebbek, ülők, tojásdadok, illetve lándzsásak.
A mezei katáng gondozása
Napos helyre, mésztartalmú agyagos talajt kedveli, száraz földbe ültessük. Nem igényli, hogy tápoldatozzuk.
Szaporítását magvetéssel végezzük tavasszal, az őszi szaporítás gyökérosztással végezhető.
A mezei katáng virágzása
A virágok egyenként vagy kettesével képződnek a felső levelek hóaljában. Kétivarúak, nyelvesek, a csúcsukon ötfogúak, csöves virágot nem tartalmaznak.
Színük kék, nagyon ritkán fehér vagy rózsaszínű. Érdekessége, hogy csak napos időben nyílnak és főleg a reggeli órákban. Nyár közepétől szeptemberig virágzik.
A növény gyökere és hajtásvége tartalmazza a hatóanyagokat. Termése kaszat, apró pikkelyekből álló bóbitákkal (szőrképletek nélkül).
A gyökeret a második évben, késő ősszel (esetleg kora tavasszal) a hajtásvégeket, a fiatal leveleket virágzás előtt vagy kezdetén gyűjtjük.
Az ókori egyiptomiak konyhanövényként termesztették. A népi gyógyászatban étvágytalanság ellen és vízhajtóként is használták.
A friss, keserű ízű leveleket zöldségként, salátákhoz, a virágokat pedig körítésként és kandírozáshoz használhatjuk fel.
