A bodza termesztését az Amerikai Egyesült Államokban az 1890-es években kezdték, majd termesztése kiterjedt egész Európára. Magyarországon először 1977-ben történt az első regiszterkísérlet.
Az európai bodza a Caprifoliaceae családjába tartozik, évelő fás bokor, mely hat méter magasra is megnőhet. Levegős bokorrá alakul a tőhajtások képzésével, a koronában elsűrűsödhetnek a termőrészei.
Levelei szárnyasan összetettek, keresztben átellenesek, virágai öttagúak, porzói a pártacsövére nőttek. A fekete bodza apró, sárgás virágai bogernyőben állnak, gyümölcse bordó levű, fekete-, ibolyaszínű, csonthéjas termésű.
A fekete bodza termesztés környezeti feltételei
Virágait és terméskötődését a késői tavaszi fagyok nem veszélyeztetik, mivel az utófagyok után virágzik.
Termésbiztonságát ennek a tulajdonságának köszönhetjük. Jó vízgazdálkodású területeken számíthatunk nagy termésekre.
Az árnyékot elviseli ugyan, de termésmennyisége kevesebb az árnyékos helyen termesztettnek.
A nagyon gyenge területeket leszámítva a fekete bodza nem igényes a termőhelyre, sem a fizikai összetétele, sem a kémhatás nem befolyásolja termeszthetőségét. Síkságon és lejtős területen egyaránt jól termeszthető.
A fekete bodza szaporítása
A bodzavessző teljes hosszában tartalmaz preformált gyökérkezdeményeket, ezért könnyen tudjuk szaporítani. Leismertebb és elterjedtebb szaporítási formája a fás dugványozás, húsz centiméter hosszú dugványokkal.
Ültetésének feltétele, minden tekintetben megegyeznek a fekete ribiszkéével. A bodzanövény egyenletes és jó gyümölcs színeződéséhez nagyon sok fényre van szüksége, ezért a sűrű ültetés hátrányos lehet a részterméskék együttélésére.
A gyümölcs beérleléséhez a tápanyagot és a vizet szükséges pótolnunk.
A fekete bodza metszése
Viszonylag a bodzának kevés kártevőjét és kórokozóját ismerjük. Egyik ilyen ismert kártevő a fekete bodza levéltetűje, mely ellen vegyileg tudunk védekezni.
Különösen érzékeny a vírusos megbetegedésre, ezért ma már csak olyan fajták kerülhetnek termesztésbe, amelyek nagy mértékben vírus toleránsak.
Napjainkban a fekete bodzát már nem csak kézzel, géppel is szüretelik. Európában még a kézi szedés elterjedtebb.
A gyümölcsöt egy menetben ernyőstől takarítjuk be. Szedésre az a gyümölcs érett, amelynek részterméskéi kilencvenöt százalékban bordós feketére színeződnek.
A bodza gyümölcse nagy mértékben tartalmaz vitaminokat, cukrot, savakat, mikroelemeket, cseranyagokat és pektint. Legnagyobb értéke a gazdag színanyagtartalom, amelyeket gyümölcskészítmények színezésére kiválóan alkalmazhatunk (bordóvörösre színezi), azonban önmagában is kitűnő ivólé, dzsem, likőr, bor szörp készíthető belőle.
Több változatát dísznövénynek is ültetik.