A befőzés hagyományai

Halljuk a különböző hirdetésekben, reklámokban, hogy milyen nagyszerű edények, konyhai kisegítő eszközök állnak rendelkezésünkre melyekkel egyszerűen tartósíthatjuk, és könnyen befőzhetjük gyümölcseinket, zöldségeinket. Csak rendelni kell, és máris mentesít bennünket az órákig tartó befőzésektől.

Felgyorsult világunkban és az átalakult életformák, szokások kiszorítják a konyhákból a hagyományos konyhai kultúrákat. Gyorsan túl lenni vagy készen megvásárolni. Nem tudom, ki hogy van vele, én szeretem a hagyományos dolgokat, szeretem a régi recepteket, és szeretem az Édesanyámtól, Nagyanyámtól, őseinktől szokásos dolgokat megtartani és tovább adni gyerekeimnek, unokáimnak. Így vagyok a befőzéssel is. Tudom, hogy praktikus dolog a gyümölcsök fagyasztással történő tartósítása, de én ragaszkodom ahhoz, hogy a nyárra kiürült kamrámban a polcokon újra sokasodjanak a szépen üvegbe rakott befőttek. Igaz, nem kevés munkát és időráfordítást igényel a cseresznyék, meggyek mindenféle gyümölcsök elrakása, paradicsom, lekvárok főzése. Azonban a fáradság és időráfordítás megtérül az örömben, a teremtésben, abban hogy létrehoztam. Minden a kezem munkáját dicséri, amikor télen leemelünk egy-egy üveget a polcról és fogyasztjuk vagy főzzük az elrakott terméseket.

Szeretem a konyhából mellőzni a tartósítószereket, inkább több időt fordítok a készítésre, így saját íz világot alakítok ki, amit a családom szeret. Legnagyobb, fiú unokámmal, az ötéves Botonddal sárgabarackot raktunk el, és amikor kivettem a „dunsztból”, rögtön meg akarta kóstolni. Mondtam neki, hogy majd akkor lehet, ha leesik az első hó. Ugyanis gyerekkoromban így tanultam. Mindennek meg volt az ideje és rendje. Gyerekkoromban szezonális volt minden. Nem ettünk januárban paradicsomot, paprikát. Zöldborsó éréskor egy-két hétig ettük a friss borsóból készült ételeket, különböző formában elkészítve. Itthon, amikor érik a zöldborsó, jönnek az unokáim és beülnek a sorok közé, úgy szedik a csöveket és eszik belőle a borsószemeket. (Igaz, azt már nem kell elrakni!)

A gyümölcsbefőzés

Mivel a kertünk tele van gyümölcsfákkal csak saját termésű gyümölcsöket szoktam befőzni. Általában a cseresznyével kezdődik a sor, melyet a meggy követ, kajszi barack, őszibarack, uborka, a paprikák savanyítása egészen körtéig, szilváig, birsalmáig. Az egészséges gyümölcsök az üvegbe, az érettebbekből lekvárok készülnek. Az üvegeket már előre kimosogatom. A gyümölcsöket szedés után válogatom, az egészséges szemeket jól megmosom és bele rakom üvegbe. Szükség esetén cukrot rakok hozzá, a savanyúságokhoz a hozzávalókat (szemes bors, kapor, babérlevél, mustármag, ecet, só) és felöntöm vízzel. Ezután teszek rá egy befőző celofánt, melyre leheletnyi nátrium-benzonát kerül. Így nem érintkezik a gyümölcs tartalmával. Erre csavarom az üvegtetőt, és lefordítom, hogy jól zárta e le az üveget. Az így tele rakott üvegeket felteszem nagyobb vizes edénybe, melynek aljára konyharuhát teszek, vizet töltök, hogy majdnem egészen ellepje az üvegeket, lefedem és forrásig főzöm. A főzés idejét az üveg mérete, a gyümölcs vagy zöldség állaga határozza meg. Általában amikor az üvegekben lévő folyadékot forrni látom, akkor szedem ki az edényből és rakom száraz dunsztba.

Másnapig a szárazdunsztban tartom egészen addig, amíg ki nem hűl. Ekkor már csak az marad, hogy helyükre pakolom és gyönyörködöm a munkámban. Ja, és várom az unokáimmal a hóesést.

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk

A szőlő felhasználása, feldolgozása és tárolása

Következő cikk

Augusztusi teendők kertjeinkben

Kapcsolódó cikkek