Talán a természetközeliség a legjellemzőbb tulajdonság, amivel leírhatók a tájképi kertek, cikkünkben megmutatjuk, mi jellemzi ezeket a naturalisztikus kerteket, és hogyan alakíthatsz ki tájképi kertet a saját kertedben, akár zsebkendőnyi területen is!
Kertstílusok
A kertek kialakításának kezdetekor el kell döntenünk, hogy milyen stílusban szeretnénk megépíteni a kertünket. Alapvetően a kertstílusokat háromféle csoportba sorolhatjuk: formális, informális vagy naturalista vagyis tájképi kertek. A formális vagy más néven architektonikus kerteket a mértani formák, a sok egyenes vonal, a szimmetrikus beültetések jellemzik, előszeretettel ültetnek e kertekbe formára nyírt bokrokat, kiegészítő elemként pedig alacsony falak, kőszobrok, szökőkutak jelennek meg.
Az informális kertek ezzel ellentétben a görbe vonalakat és aszimmetrikus ültetéseket részesítik előnyben, jellemzőek a kerten belüli funkciók szerinti elkülönítések, mint zöldségeskert, gyógy- és fűszernövényes kert, gyümölcsös, díszkert, stb. Gyakran kiegészítik e kerteket romantikus elemekkel, nem ritka valamilyen víz jelenléte is e kertekben.
A harmadik csoportba tartoznak a természethű, tájképi vagy naturalisztikus kertek, melyek leginkább igyekeznek utánozni a természetben található jellemzőket, nem gond, ha túlburjánzik, ha van benne vadvirágos rét. Ismertetőjegyei az adott területre jellemző őshonos növények ültetése, a vadvirágok vagy vadvirágokhoz hasonló megjelenésű évelők telepítése, az erdeihez hasonló ösvények, a természetben is megtalálható vízmegjelenési formák. Cikkünkben e kertek tervezést és kivitelezését járjuk körbe.
A tájkert vagy tájképi kert jellemzői
Az első tájképi kertek éppen a formális kertek szabályosságának ellensúlyozására születtek meg a 18. században és a 19. század első harmadában. Ezek a kezdeti tájkertek különböző mértékben valósították meg a természetességet, voltak, akik csak hatásukban valósították meg, mások a teljes természetességre törekedtek. Mindenhol jellemző volt viszont a nagy füves terület, a ritkán megjelenő épületekkel, fás részekkel.
A tájképi kertek minden elemükben a vadvilág, a természet szeretetét és jellemzőit igyekszik megjeleníteni és azt szerves egésszé, önműködő egységgé tenni. Stílusában tehát egyértelműen a természetre hajaz. Ahhoz azonban, hogy saját kertünkben tájképi kertet alakítsunk ki, meg kell ismernünk a tájat, amelyben élünk, és a saját kertünk adottságait is.
Ilyen adottságok, amelyeket figyelembe kell vennünk a tervezésnél és a kialakításnál: a domborzat (hegyvidéki vagy síkvidéki), a csapadék mennyisége, a napsütés beesési szöge, árnyékos helyek a kertben, a talaj minősége, a vadvilág becsalogatásának lehetősége (pl. tartunk-e macskát, kutyát, ami elriaszthatja a vadon élő állatokat), stb.. E kert kialakításánál célunk, hogy ezen adottságokat minél jobban kihasználjuk, és olyan kertet alakítsunk ki, amelynek tagjai jól, otthonosan érzik majd itt magukat.
A tájképi kertek legfőbb jellemzője a természetesség, amely mentes a szabályoktól, az egyenes vonalaktól és a szimmetriától. Ebbe a kertstílusba vihető bele legjobban a saját személyiségünk, hiszen a kertünk is lehet életfilozófiánk, életstílusunk megjelenítője, csakúgy, mint az öltözködésünk vagy a frizuránk.
Őrizzük meg a természet szépségét!
A természetességre törekvő tájképi kertünk akkor lesz a legszebb, legvonzóbb, ha megjelenik benne az egyediség, a kisugárzás. Ha pedig mindez még összhangban van a tulajdonos igényeivel és személyiségével is, akkor tökéletes lesz az összkép!
A tájképi kertekbe olyan növényeket, fákat, bokrokat válasszunk, mely a környező tájba harmonikusan illik, nem üt el tőle, nem kelti a tájidegenség benyomását. A kertben elhelyezett dísztárgyak tekintetében szóba jöhet (már-már kötelező elem) a kerti tó, egy-egy kerti pad, megbújva az ágak között, mindnél ügyelve arra, hogy az harmonikusan illeszkedjen a tájba.
Természetközeli kertek esetében amennyire csak lehet, kerüljük a szilárd burkolatokat, a betonelemeket, a műanyag, művi tárgyakat, de még a veteményeskert sem igazán illik bele az összképbe, hiszen csak ezen elemek mellőzésével kelt majd természetes hatást. Még a mesterséges elemeket is úgy kell kialakítani vagy elhelyezni, hogy azok összességében természetes hatást keltsenek. Az utak és az ösvények legyenek kanyargósak, a fából készült elemek természetes hatást keltenek, de ha mással kell helyettesítenünk ezeket, azok is úgy készüljenek, hogy megmaradjon természetes kinézetük, kialakításuk.
A természetes kertekben nem kaphat helyet semmiféle merevség, szabályosság, mesterkéltség, csupán szabálytalanság, rugalmasság, ívesség, hullámosság.
A természetes kertek kialakítása leginkább a nagy területeken érvényesül a legjobban, gondoljunk a kastélykertekre vagy a mai botanikus kertek méreteire. Ugyanakkor kisebb kertekben is megvalósítható e stílus, némileg nagyobb erőfeszítéssel. Ugyan kisebb gyepfelületek illeszthetők csak be és a növénycsoportok kialakításánál is előrelátóaknak kell lennünk, hogy létrejöhessen egy olyan belső tér, mely szervesen kapcsolódik a körülötte lévő tájhoz.
A tájképi kert kialakítása
A természetes kertet úgy érdemes kialakítani, hogy a lakóház felől legyen látványos, átlátható, de ahogy haladunk a kanyargós ösvényeken, mindig újabb és újabb látványrészlet táruljon a szemünk elé. Az új nézőpontok tehát jelentsenek új elemeket, így lesz igazán izgalmas és rejtélyes a természetes kert.
Az egyes határok (például füves rész és virágágyás; füves rész és kerti tó, stb) közötti átmenetek legyenek elmosódottak, alig felismerhetők, harmonikusan olvadjon át egyik elem a másikba. A virágágyások legyenek vadak, vadvirágos rétre hasonlítók. A bennük lévő növények természetes módon fejlődhetnek, idővel dúsan burjánzó csoportokat hozva létre. A virágágyásokba ültethetünk lágyszárú évelőket (vadvirágokra hajazó évelő díszgyertyát, füzérajakot, ernyős verbénát), díszfüveket, gyógy- és fűszernövényeket. Létrehozhatunk alpesi körülményeket egy-egy sziklakertben (persze csak akkor, ha a körülöttünk lévő táj is ilyen jellemzőkkel bír).
Törekedjünk a biodiverzitásra, a fajok sokszínűségére, hiszen ez csalogatja az élővilágot is a kertünkbe. Egy jól kialakított természetes kert kevés gondozás mellett is csodálatos látvány és élőhely, harmóniában a környező tájjal.
Az alábbi növényfajták illenek a természetes, tájképi kertekbe (a már említetteken túl):
- japán juharok
- varjúhájak
- díszfüvek
- aszterek (őszirózsák)
- kúpvirágok.
