A mahóniák jellemzése
A növénynemzetség, amelybe a mahóniák tartoznak (Mahonia), mind örökzöld, tövistelen cserjéket tartalmaznak. A nemzetségen belül több fajtája ismert, legtöbbjük Észak-Amerikában őshonos, de vannak olyan fajai, amelyek Ázsiában. Összesen mintegy 70 mahóniafaj él világszerte, amelyből Magyarországon 4-5 félét találunk. Szabadföldi cserjék, ám vannak olyan fajok, ameylek jól tűrik a konténeres körülményeket, így dézsában is nevelhetjük őket (ilyen például a keskenylevelű mahónia).
A kerti vagy közönséges mahónia jellemzői
A mahóniák levelei általában szúrósak, páratlanul szárnyaltak, bőrszerűek, kemények, szélük fogazott, és örökzöldek. Kifejlett magassága 1-1,5 méter.
A kerti mahónia a 19. századi kastélyparkok vagy a régi temetők elmaradhatatlan növénye.
A kerti mahónia (Mahonia aquifolium) őszi lombszíne igen mutatós, pirosra színeződik, emiatt is érdemes tartani minden kertben, bár sokan idejétmúltnak tartják ezt az igénytelen cserjét, hiszen a régiek kertjében elengedhetetlen dísznövény volt. Élénksárga virágzata is mutatós, fürtökben fejlődik, ősszel hozza kékes színű bogyótermését. Így – ha mindent egybevetünk – egy egész évben díszítő értékkel bíró, kevés gondozást igénylő cserjét tudhatunk magunkénak, ha a mahóniát betelepítjük a kertünkbe, még akkor is, ha nem feltétlenül a legdivatosabb növény manapság! Bogyói éretten fogyaszthatók, igen magas C-vitamin tartalommal rendelkeznek.
A kerti mahóniát telepíthetjük sövényként, ültethetjük szoliterként vagy csoportba is ültethetjük.
A kerti vagy közönséges mahónia igényei és gondozása
A mahónia igénytelen növény, strapabíró, városi, szennyezettebb levegőjű környékekre is ültethető. A legellenállóbb, legszívósabb növények egyike, gyakorlatilag a legextrémebb körülmények között is megél. Nem igényel sok törődést, jól bírja a szárazságot (nagy előnye a mostani aszályos nyarakon!), talajban nem válogatós, és árnyékosabb helyekre is bátran telepíthető. Legjobban a félárnyékos helyeket kedveli, a tűző napot nem szereti. Metszést sem igényel, egyedül a megbetegedett vagy elszáradt ágait kell időnként kivágnunk, hogy ne rontsák az összhatást. Talaját nem szükséges tápozni, enélkül is kielégítően fejlődik.
Téli védelmet nem igényel, jól viseli a fagyokat is, nem szükséges takarni.
A kerti vagy közönséges mahónia szaporítása
A legegyszerűbben új oldalhajtásainak (félfás dugványok) elültetésével szaporíthatjuk, de ha szerencsénk van, magától is fejlődik új növényke a kertben, amit tetszés szerinti helyre átültethetünk. Ennek oka, hogy egyes fajok tarackoló gyökerekkel rendelkeznek, amiket tőosztással tudunk szaporítani.
Ha kedvünk van vele bíbelődni, szaporíthatjuk a mahóniákat magról is.
A telepített mahóniák hajlamosak a kivadulásra, lombhullató erdőkben könnyen elszaporodnak. Emiatt sok természetes hibrid-faja létezik, amelyek a kúszó és kerti mahónia kereszteződéséből jöttek létre valamikor.
A kerti vagy közönséges mahónia kártevői és betegségei
A mahónia nem érzékeny a betegségekre és kártevői sincsenek igazán. Időnként megjelenhet rajta a lisztharmat, a rozsda (mely szintén gombás megbetegedés) és a levélfoltosság. Kártevői egyedül a borbolyafélék levéldarazsa, melyek nagyon ritkán, de megtámadhatják.
További hazánkban is jelen lévő mahónia-fajták
Kúszó mahónia (Mahonia repens): Észak-Amerikából származik, nem nő magasra, kb. 50 cm a kifejlett magassága. Tarackolva terjed. Leveleire nem jellemző az őszi lombszineződés, matt zöldek maradnak egész évben. kiváló talajtakaró cserje.
Keskenylevelű mahónia (Mahonia eurybracteata): lassan növő, szintén alacsony termetű cserje, Dél-Ázsiában honos. Virágai már kora tavasszal ragyognak, szintén sárga színűek. Termése szürkéskék bogyótermés.
