A kertjeinkben található harsány színű évelők többségének eredeti élőhelye Észak-Amerika volt, így van ez a ma nagyon népszerű évelővel, a kokárdavirággal is. Igénytelenség és természetes szépség, mindez hosszan tartó virágzással párosulva – kell ennél több?
A kokárdavirág jellemzése és gondozása
A kokárdavirág (Gaillardia aristata) egy észak-amerikai évelő növény, a nemzetségnek mintegy húsz fajtája ismert, az őszirózsafélék családjába tartozik. Bokros növekedésű növény, felálló szárakkal, leveleit, szárait apró szőrök borítják. Magassága 40-60 cm. Fészekvirágzata két színnel bír: belső része sötétebb vörös, külső részük pedig sárga és gyűrűt formáz. Magyar nevét éppen virágának, kokárdára emlékeztető kinézetének köszönheti. Létezik egynyári változata is (Gaillardia pulchella).
Szárai végén hozza fészkes virágzatait, melyek 7-8 cm átmérőjűek. Hosszan, egész nyáron át virágzik, fővirágzása június elejére esik, utána virágai szerényebbek. Sok fajtája van, ezek magasságukban és a virágok színeiben térnek el egymástól.
A kokárdavirág szaporítása
Szaporítása kétféle módon lehetséges: tőosztással vagy magvetéssel. Ha ez utóbbit választjuk, akkor ügyeljünk rá, hogy a magokat ne takarjuk be teljesen földdel, mert magjai fényen csíráznak. Jellemzően kora tavasszal (március-április) vessük el a magjait, de jó eséllyel vethetők a magszedés után (augusztus-szeptember) is, ilyenkor a kikelő kis palánták szépen áttelelnek. A magok mintegy 2-3 hét alatt erednek meg, ez idő alatt tartsuk folyamatosan nedvesen a földjét.
A tőosztás az elvirágzás után, szeptember végén, októberben végezzük.
A kokárdavirág kártevői és betegségei
Ismert kártevői és betegségei nem ismertek, illetve azokkal szemben ellenálló.