A Leander (Nerium oleander) gondozása, szaporítása, betegségei

A leander ma már annyira népszerű Magyarországon is, hogy senkinek nem kell bemutatni. A leander a mediterrán vidékeken őshonos, a Földközi-tengeri országokban úton-útfélen találkozhatunk vele, vadon is nő. Nálunk inkább cserepes növényként ismert, így kisebbre nő, de ugyanolyan szép.

Gondozása

A leander nagyon vízigényes növény, eredeti környezetében folyómedrekben is nő, éppen ezért nyáron bőségesen öntözzük, az sem baj, ha állandó víz áll alatta. Az az ideális számára, ha földje soha nem száraz, még télen is igényli az öntözést. Ha télen nem kap elegendő vizet, könnyen lehullajtja a leveleit.

A titok tehát az öntözés: a legjobb, ha mindig langyos vizet használunk, mert ha túl hideg vízzel locsoljuk őket, akkor levelei fakók lesznek, viszont az is igaz, ha túl sok vizet kap, akkor sűrű, zöld leveleket hoz, ám virágot aligha. Meg kell tehát találnunk a kényes egyensúlyt, ami a legmegfelelőbb számára.

A leander is teleltetésre szorul télen, ugyan betehetjük a fűtött, száraz levegőjű szobába, elviseli ezt is, ám több kártevő jelenhet meg rajta, és nyáron jobban virágzik, ha hűvös, világos helyen telel. Ilyenkor a kártevők sem szaporodnak el rajta. Tudnunk kell, hogy a fagyot is elviseli egyszer-kétszer, ám ha folyamatosan fagy és fagypontnál jóval kevesebb a hőmérséklet, azt már nem.

Tavasztól őszig tegyük ki a szabadba, ezt megtehetjük dézsában, de ki is ültethetjük a szabad földbe, a kertbe. Ha esősebb a nyár, akkor szépen fog fejlődni, de virágot kevesebbet hoz majd, míg egy szárazabb, naposabb nyáron épp fordítva: bőséges virágzásban gyönyörködhetünk.

A leander minden része mérgező! Legyünk tehát körültekintőek, ha gyermekünk van, és akkor is, ha az ágait vágjuk le. Átültetésre csak akkor szorul, ha túlságosan megnőtt, kinőtte a cserepét, egyébként nem szükséges minden nyáron átültetni, elegendő csak két-három évente.

Gyakori jelenség, hogy az elöregedett ágak felkopaszodnak, és csak az ágak végein hoznak pár levelet. Ilyenkor bátran vágjuk vissza ezeket az ágakat a tövüknél, így új hajtásokat fog hozni leanderünk, és sokkal dúsabb, szebb lesz.

Szaporítása

A leanderek szaporítása kétféle módon lehetséges: az egyszerűbb módja a szaporításnak a dugványozás, ehhez nyáron vágjunk le 15-20 cm-es hajtáscsúcsokat a növényről. Állítsuk őket sötét, vízzel teli üvegbe, így két-három hét alatt meggyökeresednek. Amikor a gyökerek már elég erősek, ültessük a dugványokat tápanyagban gazdag földbe. Minél többször visszavágjuk őket később, annál bokrosabbak lesznek.

A másik módszer a magról való szaporítás, ez sem nehéz, bár ritka, hogy a leander magokat hoz. Ha mégis szerencsések vagyunk, és magtokok kifejlődése látszik a növényen, hagyjuk meg őket. Amikor megszáradnak és kinyílnak, elérhetővé válnak a szárnyas magocskák, ezeket szórjuk a nedves föld tetejére, és fóliázzuk le a cserepet vagy a virágládát. Ez azért nagyon fontos, hogy a föld mindig nedves legyen, és ne száradjanak ki a magok. Pár hét múlva már megjelennek a növénykék, ekkor már levehetjük a fóliát, és locsolhatjuk őket, amikor pedig már elég erősek, külön is ültethetők.

Betegségei

A vízhiányt a levelei lógásával jelzi a növény, ilyenkor öntözzük meg alaposan. Ha a hajtások megnyúlnak, és kicsi leveleket hoznak, akkor a növény fény- vagy tápanyaghiányban szenved.

Ha a levelek sárga vagy barna foltoktól tarkák, az gombabetegségre utal, ilyenkor kezeljük gombaölő szerrel a növényt.

Leggyakrabban levéltetvek, pajzstetvek vagy gyapjastetvek támadják meg a leandereket, elsősorban a hajtások csúcsait, a leveleket. Ezek ellen csak rovarirtó szerrel és zuhanyzással védekezhetünk.