A lencse fajok Elő és Közép-Ázsia valamint a Mediterráneum őshonos növényei. Legismertebb faja a főzeléklencse (Lens culinaris) melyet világszerte termesztenek étkezési céllal. A lencsefajok a bükkönyökkel közeli rokonságban állnak, melyekkel könnyen korcsosodik.
A főzeléklencse (Lens culinaris) jellemzése
A főzeléklencse egyik legrégebbi kultúrnövényünk, amelyet már az kőkorszak idején is termesztettek Közép-Európa területein. Az ószövetségben Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak egy tál lencséért. (1Mózes 25:27-34). A faj a lencse növénynemzetségbe és a pillangósvirágúak családjába tartozik. Európában főleg a déli, dél-keleti részeken a Földközi-tenger mentén lévő országokban termesztik, a legnagyobb lencsetermelő országok India, Ausztrália és Kanada. Magyarországon a lencse vetésterülete nem számottevő.
A főzeléklencse önbeporzó, egyéves lágyszárú növény, melynek gyökérzete mélyen, negyven-hatvan centiméterre hatol a talajba. Szárrendszere vékony, levélzete párosan szárnyasan összetett, a felső levelek kacsban végződnek. A hüvely kivételével az egész növény pelyhesen szőrözött. A virágzat kevésvirágú fürtvirágzat. A virágzás május elejétől július elejéig tart. A virágok színe lila.
A főzeléklencse (Lens culinaris) termesztése
A főzeléklencse hosszúnappalos növény, mely szereti a napsütést. A mérsékelten meleg és szélsőségesen szárazvidékeken díszlik legjobban. Kevésbé érzékeny a késő tavaszi fagyokra, ezért már márciusban megtörténhet a növény vetése. Mérsékelt a csapadékigénye, tartós csapadék esetében a betegségekre érzékennyé válik. A laza szerkezetű, tápanyaggal jól ellátott talajokat kedveli, istállótrágyát nem igényel. Jól díszlik a sekélyrétegű, termesztésére alkalmas területeken is.
A főzeléklencsének magnagyság alapján három fajtája ismert: a nagy magvú, a közepes nagyságú és a kis magvú lencse. Hazai fogyasztásra a nagy magvú lencsék a legkedveltebbek.
Mivel a területet március elejétől, július közepéig igénybe veszi, ezért a főzeléklencsét fő növényként termesztik. Nagyon jó előveteménye a legtöbb zöldség félének. A főzeléklencse termesztése során öntözésre nincs szükség, tűri a szárazságot. Betakarítási ideje július, amikor az alsó hüvelyek színe sárgásbarna és bennük lévő mag kemény. Amikor a mag teljesen érett, akkor könnyen pereg. A főzeléklencsét általában kézzel gyűjtik, majd száraz helyen kiverik. Az elcsépelt magot ezután tisztítják, osztályozzák és tárolják. A lencse szalmája kiváló állati takarmány. A főzeléklencse ( Lens culinaris) termesztése
A főzeléklencse (Lens culinaris) betegségei és kártevői
Kárt tehetnek a növényben a bükkönyfélék, a mogyorós lednek vagy az apró szulák. Csökkentheti a terméshozamot a libatopfélék, a porcsin és az egyszikű gyomok is. A gyökérrothadást a jól kiválasztott talajjal és talaj előkészítéssel akadályozhatjuk meg. A gombás betegségek ellen a négyéves vétés váltással védekezhetünk.
A főzeléklencse ( Lens culinaris) felhasználása és étkezési jelentősége
Házi és iskola kertekben díszítő elemként ágyásnak ültethető és alkalmas előtér növénynek is. Felhasználható virágcsokrok díszítéséhez kiegészítőként.
A főzeléklencse étkezési hatása sokkal magasabb a hüvelyes növényekénél, könnyen emészthető, nagyon jó az étrendi hatása. Van olyan ország, ahol lisztet készítenek belőle, vagy ételek alkotórészeként használják. Hazánkban levesként valamint főzelékként ismert és kedvelt alapanyag.
