A szilva eredete
A szilva (Prunus domestia) már nagyon régről ismert növény. Elő-Ázsiában, a Balkánon és a kárpát-medencében is őshonos. Őseink táplálkozásában a szilva többet jelentett az egyszerű gyümölcsnél, mivel az aszalt szilva vagy szilvalekvár az egyik fontos téli táplálékot is jelentette. Európában az európai szilvafajok termesztése állítólag az első század idején lendült fel. A szilva nemesítésében a római birodalmaknak kiemelkedő szerepet tulajdonítanak. Ezek a területek a nemesítés mellett az elterjedésében és termesztésében is főszerepet játszottak. A híres Besztercei szilva kialakulása a harmadik századra tehető, szíriai területeken, híressé a termesztése Magyarországon vált. A világon legelterjedtebb szilva fajták a házi vagy más néven európai szilva fajhoz tartozó fajták. Ezeknek a szilvafajoknak tagjai változatos tulajdonsággal rendelkeznek. Hazánk területén a magyar gyümölcsösökben a szilva termesztése a tizennegyedik században kezdődött. A magyarországi házi kertek legelterjedtebb gyümölcsfája volt. Egyik közismert gyümölcs melyet megtalálunk nem csak a házi kertekben, hanem bárhol az utak mentén. Hazánkban inkább a házi szilva fajtákat termesztjük, mivel a többi csonthéjashoz viszonyítva ezeknek a fajoknak a hidegtűrése és az alkalmazkodó képessége magasabb.
Régi magyar szilva fajták
Besztercei szilva
Régi hagyományos magyarfajtaként tartják számon a Besztercei szilvát. A gyümölcs színe sötétkék, húsa sárga, formája kissé hosszúkás. Teljesen magva váló, szeptember elején érik. Íze édeskésen savanyú, kiválóan alkalmas lekvár főzésre, pálinkának és aszalva is fogyasztható. Sajnos a nemesített fajták és viszonylag kis mérete miatt egyre jobban kiszorul a piacokról. Gyakori betegsége egy vírusfertőzés okozta betegség a szilvahimlő. A besztercei szilva változatai a máramarosi nyakas, a cukorszilva, a nyári aszaló szilva és a gömöri szilva.
Besztercei muskotályszilva
Nálunk ismeretlen helyen, és ismeretlen körülmények között előállított fajta, mindenben megegyezik a Besztercei szilvával, azonban kitűnő muskotályos, bazsalikomos aromájával azt felülmúlja. Szeptemberben érik, kiváló csemege és lekvár alapanyag. Hazánkból terjedt tovább, bazsalikom szilvaként is nevezik.
Vörös vagy más néven veres szilva
Középkorai gyümölcs, melynek származása ismeretlen, nevét már a tizenhatodik században említik. Fája erőteljes növekedésű, talajban nem válogatós. Augusztus közepe után érik, termése közepes, színe sötét-lilás, foltosan hamvas. A gyümölcs alakja széles, a kocsány felé kissé megnyúlt alakú. Húsa lédús, aranysárga. Íze gyengén zamatos, édeskésen savanyú. Jól szállítható, jó piaci és gazdasági feldolgozásra is alkalmas gyümölcs.
A penyigei vagy nemtudom szilva
A gyümölcs érése augusztusban történik, gömbölyded szürkéskék színű és nem magvaváló. Húsa nagyon édes, világossárga, sárga színű, telt ízű. A Tisza és a Szamos árterein év- századokon keresztül vadon termett, sok gondozást nem igényel. Államilag elismert fajták közé tartozik a Nemtudom P3 szilvafajta, melyet egy tájfajtából nemesítettek. Jól szaporítható magról és sarjakról. Betegségeknek jól ellenáll, lekvár és pálinka alapanyagnak is alkalmas gyümölcs.
Boldogasszony szilva (Bódi szilva, Lotyó szilva)
Fája kicsi, gyenge növekedésű. Korán virágzó, fagyra nem érzékeny fajta. Augusztus 15-ére Boldogasszony napjára esik a gyümölcs érése. Mérete nagyobb a penyigeinél, színe sötétkék vagy sötétvörös. Bőven terem, húsa nem magva váló, közepesen lédús zöldessárga színű. Főleg pálinkát készítenek belőle.
