Kislánykoromban a nagyanyóék padlásán, nyáron, amikor felmásztunk keresgélve a régi lomok között, találtunk olyan „köcsögöket”, amik dróttal voltak körbe szőve, és elég nagy- méretűek voltak. Mivel nem tudtuk mi az és milyen célt szolgált, megkérdeztük az Édesanyánkat, aki szívesen elmondta nekünk, hogy az egy szilke, egy olyan edény, amelyben az ő nagyszülei a szilvalekvárt tartották. Elcsodálkoztunk, hiszen nálunk akkor már a hatvanas években nem voltak divatosak a régi égetett cserépedények, hiszen haladtunk a „modern” jövő felé. Igaz, még otthon a Szüleim által készített katlanon főztük a lekvárt, mely egy sárral készült főző alkalmatosság volt, amire az üstöt helyeztük, és alatta égett a tűz.
A szilvalekvár főzése
A jó szilvalekvár alapja a jó szilva. Ha saját termésünket használjuk, akkor adott a szilva, ha vásároljuk, akkor válogathatunk a fajták között. Lekvárnak és pálinkának legjobb fajta a Besztercei, de van, aki az édesebb fajtát szereti. Lényeg, hogy egészséges friss legyen a gyümölcs, amit főzünk. A frissen szedett vagy lerázott szilvát válogassuk át, csak az egészséges gyümölcsöt használjuk erre a célra. A megmosott válogatott szemeket vágjuk ketté és magozzuk ki. Ha nem áll rendelkezésünkre üst vagy kevesebb mennyiséget szeretnénk főzni, elég a nagyobb edény is. Én igyekszem az üstöt használni és többet főzni, összefogva a nagyobb családdal, hiszen minél többet és többen főzzük annál finomabb lesz. Attól kezdve aztán amikortól felrakjuk a tűzhelyre lassú tűznél nincs más dolgunk, mint kavargatni. Addig főzzük,
A szilvalekvár felhasználása
A szilvalekvár ma már nagyon sokféle módon és formában felhasználható. Valamikor a téli édességet és vitaminforrást jelentette, elég volt egy darab lekváros kenyér. Ma már használjuk süteményekbe, húsok mellé kiegészítőnek, különböző desszertekhez. Na, és ki ne maradjon a szilvás gombóc, ami, ha nincs szilva, a szilvalekvárral készítve is hagyományos kiváló étel.