A torma jellemzése, gondozása, termesztése és szaporítása

Hamarosan itt a Húsvét, melyhez a torma éppúgy hozzátartozik, mint a sonka vagy a főtt tojás. Miért ne próbálhatnánk meg a termesztését otthon, a kertben, hogy saját torma kerülhessen a jövő évi húsvéti asztalra?

A torma jellemzése

A torma (Armoracia rusticana) sokoldalúan felhasználható növény, melyet nem is olyan nehéz termeszteni, mint gondolnánk. Több fajtája ismeretes, elsősorban a leveleik formájában különböznek egymástól. A közönséges torma levelei gyűröttek, gyökerei vastagok, nagy méretűek. Mivel ez a fajta fogékony a betegségekre, ezért a nemesítők többféle hibrid változatot neveltek ki, melyek többsége jól ellenáll a betegségeknek.

A torma évelő fűszernövény, évről-évre terjed, így nem árt néha ritkítani. Csípős gyökere gazdag C-vitaminban, található benne B1-, B2-, B6-vitamin, kálium, vas, foszfor, magnézium és kalcium is.

A torma ültetése és gondozása

A tormát ültethetjük magról vagy dugványokról is. A magról való vetése egyszerű: üvegházi vagy benti körülmények között előhajtatjuk, majd a fagyveszély elmúltával kiültethető a kertbe. Ha nem szeretnénk a palántázással bajlódni, akkor vethetjük a magokat közvetlenül a kerti talajba is, de csak akkor, ha a talaj hőmérséklete már megfelelően meleg számára (8-10 C fok). Fontos, hogy a magokat ne vessük mélyre, csupán 1 cm-re, majd tartsuk folyamatosan nedvesen a talajt.

Dugványozással biztosabb eredményeket érhetünk el, mint magvetéssel, ez a gyakoribb ültetési mód. A dugványokat áztassuk be néhány órára, mielőtt elültetnénk őket. Ezt is érdemes egy kicsit előhajtatni, mielőtt a végleges helyére ültetnénk, hiszen így megnyújthatjuk a tenyészidejét. Egy nagyobb cserépbe ültessük be a dugványokat, mintegy 5 centiméter mélységbe, ügyeljünk rá, hogy a dugvány szélesebb része legyen felfelé. Szintén tartsuk folyamatosan nedvesen az ültetőközeget. Ha elmúltak a fagyok, ültessük ki a kertbe. Lehetőség van arra is, hogy mindvégig cserépben neveljük a növényt, ehhez azonban nagy cserépre van szükségünk, ellenkező esetben kicsire nőnek és keveset teremnek. Itt is működik a közvetlenül a kertbe való ültetés, de a dugványok elültetésével ilyenkor is meg kell várnunk a stabil melegeket. Jó vízelvezetésű talajba ültessük (agyagos, kötött talaj esetén szerves komposzttal, trágyával lazítsuk a talajt), majd tartsuk folyamatosan nedvesen. A dugványokat kora tavasszal vagy ősszel ültessük.

A torma a fényre nem igényes, ezért árnyékos vagy félárnyékos helyeken is sikerrel termeszthető. Talajban sem válogat, ám a nedvesség és a jó vízelvezetés fontos a számára. Egy ideig eltűri a szárazságot is, de csak a kifejlett példányok. Ha túl sok a nitrogén a talajban, az a túlzott levélfejlesztésre ösztönzi a növényt, ezért talaját ne közvetlenül az ültetés előtt trágyázzuk. (Vagy olyan helyre ültessük, ahol előzőleg más növények „felélték” a tápanyagokat, pl. szamóca után). Jó, ha tudjuk, hogy a torma annál egyenesebb gyökeret fejleszt, minél lazább a talaj. Ha száraz a talaja és kötött, akkor vékony, fás, elágazó lesz a gyökere és kellemetlenül csípős!

A dugványoknak hagyjunk elég helyet a növekedésre, egymástól kb. 50 cm-es távolságra ültessük őket, helyigényes növény.

A tormát nevelhetjük egynyári növényként vagy évelőként. Ha egynyáriként neveljük, akkor szedjük ki ősszel az összes gyökeret a talajból. Ha évelőként szeretnénk vele bánni, akkor pedig a gyökeréből hagyjunk egy kis részt a talajban, ami majd újra növekedésnek indul.

A torma jó társnövény, hiszen segít távol tartani a kártevőket a többi növénytől (jó társa a burgonyának, a levéltetvesedésre hajlamos növényeknek). Fontos viszont, hogy káposztafélék után ne ültessük, mert a káposztafélék kártevői elpusztíthatják a zsenge dugványokat! Ha évelőként a talajban hagyod, akkor figyelj oda arra, hogy a főgyökér oldalgyökereket fog fejleszteni, amelyekből új növények lesznek, és idővel szinte kiirthatatlanul elterjed a kertben. Ássuk fel évente a főgyökér körül a talajt, hogy ezt a terjeszkedést megakadályozzuk!

Hideghatás után a legfinomabb, ezért ősz közepén vagy végén szüretelhető. A tárolás szempontjából a legjobb, ha száraz időben szedjük fel a gyökereket, és azokat nem szabad lemosni a jóltarthatóság érdekében. Hónapokig eláll hűtőben vagy pincében.

 

 

Total
10
Shares
2 hozzászólás
  1. ” (jó társa a burgonyának, a levéltetvesedésre hajlamos növényeknek).” – A krumplilevél nem tetvesedik
    “Fontos viszont, hogy káposztafélék után ne ültessük, mert a káposztafélék kártevői elpusztíthatják a zsenge dugványokat! ” – éppen a káposztafélék hajlamosak levéltetvesedésre

    Fogalmad sincs…

    1. Kedves Hozzászóló!

      Nem azt írtuk a cikkben, hogy a burgonya tetvesedik, hanem azt hogy jó társa a burgonyának, (és) a levéltetvesedésre hajlamos növényeknek.(Szövegértelmezés!) Másrészt a káposztaféléket nem elsősorban a levéltetvek károsítják, sokkal inkább a káposztalégy és a káposzta-bagolylepke, jellemzőek még a tripszek, stb, tehát nem a levéltetvek a fő károsítóik.
      Üdvözlettel:
      Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk

Pályázati felhívás gyerekeknek - Kertelj Te is kiskertet!

Következő cikk

Tavasztól őszig a kertben vagyok, vele együtt élek! - bemutatkozik a Zöld Pagony, Rákászné Sinka Erika kertje

Kapcsolódó cikkek