„Karácsonynak éjszakáján
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek
A kis Jézus megszületett…”
Ünnep. Ahogyan ez a betűsor lágyan visszhangzik bennünk, már az is melegséget, meghittséget vált ki legtöbbünkből.
Gyakran jelent sorsfordulót életünkben, valami lényegeset, nem hétköznapit. Talán a legtöbbünk által legjobban várt, ismétlődő ünnepünk a karácsony, és az azt megelőző advent a várakozás, hogy megszülessen a Megváltó.
A téli napforduló megünneplése a karácsony, az emberiség történelmében a távoli ókorba nyúlik vissza. Az ókori népek vallási szokásaiban valamilyen formában megtalálható az örök, diadalmas Nap, az életbe és annak megújulásába vetett hit ünnepe.
A keresztény vallás szokásainak kialakulására időszámításunk első századaiban elsősorban Róma mitológiája hatott leginkább.
A karácsonyt, Jézus születésének ünnepét is a római mitológiai ünnepekből vezethetjük le. A karácsony, a megújulás, az életbe vetett hit, az öröm ünnepköre számos népszokás forrása is lett, de ma is tovább él, és valamilyen módon kapcsolódik az ünnep szimbolikájához.
A virágkötészet és a karácsony
A virágkötészetre elsősorban a karácsonyi ajándékozás, a karácsonyfa és a karácsonyi asztal volt hatással. A karácsonyi ajándékozás is római eredetű. A karácsonyra állított karácsonyfa a tizenhetedik századból származik.
A keresztény világban a tizennyolcadik században indult világhódító útjára, és európai kultúrától befolyásolt területeken vált általánossá.
A karácsonyfa kialakulására egyéb növényi és virágkötészeti díszek, aratókoszorúk, lakodalmak, termőágak, életfa stb. is hatottak.
A karácsonyfát talpra állítják vagy felfüggesztik, ráaggatják a karácsonyi díszeket, és alája teszik az ajándékokat, amelyeket esetenként az ünnepkörnek megfelelően díszítenek. Az örökzöld fenyő szimbolikus jelentőségű , mely utal az örökké diadalmas életre, a díszítések az égő gyertya, a csillagszóró, a csillogó egyéb díszek is az örömet, az életet fejezik ki.
Maga a karácsonyfa is lehet ajándék.
A karácsonyi asztal
A karácsonyi asztal is a kultikus népszokások egyik megtestesítője. A népszokásoknak megfelelően díszítették, rá, esetleg alá, karácsonyi díszeket, ételeket helyeztek, egyéb kultikus anyagok (széna, szalma, magvak) mellett.
A karácsonyi asztal ma a családi ünnep jelentős momentuma, Hiszen mellette gyűlik össze a család. A virágkötészet feladata a hangulat és miliő megteremtésének segítése.
Földrészünkön Európában a karácsony a téli napforduló ünnepe. Európa nagy részét a tél uralja, jellemző a fagy, a mozdulatlanság. A természet megdermedni látszik, az élénk, vidám színek helyett a szürke és a fehér tónus, a melankólia az uralkodó, az elmúlás hangulata lebeg a táj fölött.
Ezt a hangulatot igen jól vissza tudjuk adni lombtalan ágakkal, zuzmós fenyőgallyakkal.
A téli zimankóban is meg tudjuk őrizni a természet, az élet ezer jelét, átte
lelő, örökzöld növények, színes levelek, termések, tobozok, amelyek magvakat, az élet csíráját rejtik.
Ezeket az anyagokat a virágkötészeti munkákban a háttér és alapképzésre jól fel tudjuk használni, hiszen ezek jelzik a szunnyadó életet.
Az élet újrakeletkezésébe vetett hitet fejezhetjük ki az ipari kellékekkel: gyertya, szalag, zsinór. Ezek jelenthetik az örömet, képezhetik a virágkötészeti alkotás súlypontját.
Az újévi virágkötészetben mindezekhez még a gazdagság, a szerencsekívánat szimbólumai kapcsolódnak.
A karácsonyi ünnepkör mondanivalójának kifejezésére, az esztétikai hatás elérésére a modern virágkötészet számos lehetőséget kínál.
Ezek lehetnek: adventi koszorúk, karácsonyi faldíszek, gyertyatartók, bejárati ajtók díszítése, cserepes virág díszek.
