sivatagi rózsa

A sivatagi rózsa (Adenium obesum) jellemzése, gondozása, szaporítása és betegségei

A sivatagi rózsa őshazája Kelet-Afrika és Szaúd-Arábia északi része. A növény nagyon népszerű a kaktuszok és a pozsgás növényeket gyűjtő kertészek körében, szokatlan megvastagodott törzsének, mely már a fiatal példányoknak is különös külsőt kölcsönöz,  és szép virágainak köszönhetően. A virágok hosszú ideig tavasztól egész nyáron keresztül őszig virágoznak, a nagyobb növények szinte soha nincsenek virág nélkül. A növény magassága két métertől három méterig terjed.

Hazánkban ritka trópusi növényként tartják számon, legalkalmasabb számára a növényház vagy télikert. A növény nevelése sok törődést és gondozást kíván, de megfelelő és kitartó gondozás mellett, a sivatagi rózsa lehet hosszú életű növény. A növény nevelése és virágzásának elérése sok türelmet igényel.

A sivatagi rózsa gondozása

Túlzás nélkül állítható, hogy a sivatagi rózsa egyik legkülönösebb külsejű pozsgás szoba- növény, melyeknek lehetnek rózsaszín, bíborszínű, lila és világos rózsaszínű virágai.

Mivel a sivatagi rózsa meleg éghajlatról származó növény,  ezért nagyon melegkedvelő, melyet fontos figyelembe venni. Tíz fok alatti hőmérsékleten elpusztul, főleg abban az esetben, ha nedves alatta a talaj. Erre főleg akkor figyeljünk, ha szabadban tartjuk a növényt, tavasszal várjuk meg, hogy a hőmérséklet tíz fok fölé emelkedjen. Teleltetésre vagy szobában tartva megfelel a szoba hőmérséklete, de legyen biztosított számára a napfény. Olyan helyet biztosítsunk számára, ahol a nap besüt egész nap, de lehetőleg a délelőtti és a déli órákig. Nem kell kétségbe esni, ha a növény levelei lehullnak, ez természetes jelenség, jellemző a nyugalmi időszakban.  Soha ne legyen a szoba hőmérséklete tizenöt fok alatt vagy fényszegény, mert ebben az esetben a növény elpusztul.

A sivatagi rózsa száraz területről származik, a vegetációs időszakban mégis nagy a vízigénye. Május elejétől a tenyészidőszakban öntözzük gyakrabban, abban az esetben, ha azt látjuk, hogy a talaj felszíne kiszáradt. Ezt igény szerint végezzük, lehet más naponta, de lehet egyszer egy héten is. Lehetőség szerint az öntöző víz gyűjtött esővíz legyen, melyet felülről juttassunk a növényre. Tápoldatozását a nyári hónapokban enyhén adagolva, kéthetente végezzük el. Amikor a sivatagi rózsák október végén nyugalomba vonulnak, lehullatják lombjukat.

A növénynek jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége, melyet legegyszerűbben úgy biztosíthatunk, ha a virágföldet durva szemcséjű kőzettörmelékkel keverünk. Nem bírja el, ha pangó víz áll alatta, ügyeljünk a víz eltávolítására, vezessük el a vizet a növény alól.

A sivatagi rózsa átültetését évente kell elvégezni, ezzel gyorsíthatjuk a növény fejlődését. Az átültetésnél óvatosan bánjunk a növény gyökerével, vigyázzunk épségére, mert a gyökerek nagyon sérülékenyek, ez is elpusztíthatja.

A sivatagi rózsa szaporítása

A növényt szaporíthatjuk, magvetéssel, dugványozással és gyakori a növény oltással történő szaporítása is. Ez főleg a szelektált virágszínű hibridek esetében számít gyakorinak.

A sivatagi rózsa betegségei

Legtöbb gombabetegséggel szemben a sivatagi rózsa ellenálló. A növényre legnagyobb veszélyt a gyökérrothadás jelenti, mely főleg a nyugalmi időszakban a nedvesen maradt talaj esetében szokott bekövetkezni. Ezt megelőzhetjük, ha körültekintően öntözzük a növényt.

A friss hajtásvégeken, leveleken gyapjas tetvek és több féle atka is megtelepedhet, mely ellen rovarölő szerekkel kell védekezni.

FIGYELEM! A növény minden része mérgező – ezért figyeljünk a megfelelő védekezésre!

 

Total
22
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
licsi

A licsi (Litchi chinensis) jellemzése, gondozása, felhasználása

Következő cikk
pisztácia

A pisztácia vagy pisztácia fa (Pistacia) jellemzése, gondozása és felhasználása

Kapcsolódó cikkek