A szép levélzetű bársonylevél-orchidea (Ludisia discolor) jellemzése és gondozása

Több faj is tartozik az ékszerorchideák csoportjába, nevüket szép levélzetüknek köszönhetik. Hazánkban a kereskedelmi forgalomban leginkább két faj kapható, a bársonylevél-orchidea (Ludisia discolor) és a szumátrai ékszerorchidea  (Macodes petola). A szumátrai orchidea lakásban tartása igen nehéz, mivel sokkal pára igényesebb. Elterjedtebb a bársonylevél-orchidea.

A bársonylevél (Ludisia discolor) orchidea gondozása

Tudományos nevének eredetét nem ismerjük, a discolor fajnév a kétszínűt jelent, mely a levelek eltérő színű erezetére utal. Egyetlen fajból álló nemzetség. Kelet-Ázsia az őshazája, Borneo és Új-Guinea őserdeinek avarszintjében, hatalmas fák tövében él, párás, nedves, de nem pangó vizes környezetben. Húsos vaskos gyökerei és szárai sok vizet raktároznak, mely átültetéskor nehezíti helyzetünket, mivel meglehetősen törékeny és vizes talajban gyorsan rothad.

Átültetéséhez megfelel a kereskedelemben kapható orchideaföld, mivel abban a kéreg mellett sok tőzeg és más szerves anyag is található. Ez a jó víztartó közeg mely jó levegős helyettesítheti a nagy fák alatt , tápanyagban szegény, kissé savas kémhatású lombföldet.

Jó társnövénye a szobapáfránynak, így  ültethetjük együtt is inkább szélesebb, mint mély cserépbe. A közege soha ne száradjon ki, de ne is álljon vízben.

Nagyon jól érzi magát a világos konyhában vagy fürdőszobában, mivel ezekben a helységekben párásabb a levegő, bár minden orchideának sok szellőztetésre és légmozgásra is szüksége van.

Szobában tartva érdemes tenni a cserepe alá és köré nedvesen tartott agyag granulátumot. Ha oda figyelünk az öntözésére e nélkül sem sínyli meg a szárazabb levegőt.

Nyáron a teraszra vagy a kertbe is kirakhatjuk, ott sokkal egészségesebben fejlődik, de ne tegyük tűző napra, mert a napsugár megégeti a leveleit. Egészen szeptember végéig kint maradhat, még a tizenhat-tizennyolc fokos hőmérséklet nem árt neki.

A bársonylevél orchideának több változata is létezik. Virágait, melyek télen fejlődnek, érdemes hagyni kibontakozni, mert-ha különösen sok van belőlük- nagyon látványosak a sötét levelek fölött, és édeskés illatukkal betöltik a szobát.

Tavasztól virágzásig elég,  ha kéthetenként orchidea táppal öntözzük, mivel nem tápanyagigényes. Elterebélyesedés megakadályozását évenként egyszeri metszéssel megakadályozhatjuk. Bimbói késő ősszel jelennek meg, lassan fejlődnek és másfél-két hónapig is elhúzódhat a virágzása. Elnyílás után azonnal kurtítsuk vissza amennyiben szükséges, mivel mindig az évi hajtások csúcsán virágzik. Tavasszal kihajt, és mennél több egészséges új hajtást hoz, a következő évben karácsony táján annál több virág fejlődik rajta.

Szaporításra használhatjuk a levágott hajtásokat, melyek az alsó levelektől megtisztítva, vízbe állítva néhány hét alatt gyökeret eresztenek.

Hajtásai és virágszárai a fény felé dőlnek, ezért a szobában tartva kéthetenként érdemes kissé elfordítani, hogy minden részét egyformán érje a fény.