Itt a tavasz, kezdő kertészek is bátran belevághatnak az ültetésbe, és nem muszáj ragaszkodni mereven dédszüleink módszereihez. A házi kertekben egész évben termeszthetünk salátát, és ahogy az idő halad úgy bővül a fajtaválaszték, új salátatípusok jelennek meg a piaci kínálatokban.
Ha salátát nevelünk tálcában vagy tápkockában neveljük a palántát. Vigyázzunk, hogy a saláta gyökérrendszere ültetéskor ne sérüljön. Fontos a saláta palántának neveléséhez a fény, mivel fényfüggvényében fejlődik a növény. Annál szebb a palánta minél több fényt biztosítunk számára. Nem szabad mélyre ültetni, az rothadáshoz vezethet.
Milyen salátát ültessünk?
Legismertebb és legelterjedtebb típusú a salátafélék között a fejes saláta. Ezt a fajtát főleg tavasszal szoktuk termeszteni. Sajnos, ahogy telik az idő, a fajták egyre fogékonyabbá válnak a kártevőkkel és kórokozókkal szemben, mely ellen azzal védekezhetünk, hogy fokozzuk a fajta ellenálló képességét. Mielőtt azonban azt, gondolnánk, hogy az új fajták ízetlenebbek, el kell mondani, hogy sokszor a régi fajtánál finomabbak.
Közismert legendás fajta a Santoro fajta saláta. Már kora tavasszal vethetjük egészen a nyár elejéig és megbízhatóan jóízű leveleket szedhetünk róla. A régi tavaszi fajták hamar magszárba szökkennek a nyári termesztésre javasolt fajták kivételével. Ilyen típusú például a tavaszi Hungaria fajta is.
A francia konyhát kedvelő ínyencek kedvelt salátafajtái a tölgylevelű saláták. Hazánkban még ritka, bár az utóbbi időben egyre több kiskertben megjelenik a salátafélék ezerféle változata. A zöld és piros levelű salátákat bármilyen ételhez használhatjuk a fejes saláta helyettesítőjeként, mivel íz világuk nem különbözik, díszítőértékük viszont hatványozottan látható. Ezeknek a saláta fajtáknak a hazai körülmények kiválóan megfelelnek, legelterjedtebb köztük a Murai piros és a Kiribati zöld fajta.
Vastag bőrszövettel rendelkezik, aminek köszönhető, hogy hosszan megőrzi minőségét a római saláta. Sötétzöld színű , hólyagos erős leveleivel az egyik legnagyobb beltartalmi értékű saláta. Roppanós állaga és édes ízének köszönhetően régen cukorsalátának is nevezték. Egész idény alatt termeszthetjük a Claudius fajtáját.
Számos környező országban már elterjedt, csaknem kizárólagosan fogyasztott saláta fajta a nálunk még kevésbé ismert a batávia saláta. A jégsaláták legelső fajtáit ebből a saláta típusból nemesítették elsőként Amerikában. Hatalmasra nőnek lédús, roppanós, enyhén hólyagozott levelei, ezért a kertben nagy térállásba ültessük. Ez fajta akkor sem keseredik meg, ha a fej eléri az egy kilogramm körüli méretet és magszárba megy. Az év minden szakaszára választhatunk a fajtaválasztékából, biztonságosan termeszthetjük szabadföldben, de akár hajtatásra is.
Nevével ellentétben nem igazán szereti a fagyos és fényszegény időt a jégsaláta. Sikerrel termeszthető tavaszi és nyár végi ültetésből a Silvinas és a Santarinas fajtája. A fejes salátához viszonyítva lassú a termesztése, de ropogóssága és lédússága kárpótol bennünket mindezért.
Botanikailag nem tartozik a saláta fajták közé a madársaláta, sokan mégis a saláták közt tartják számon. Kiskertekben főleg a tavaszi és az őszi időszakban nevelhetjük, számos salátakeverékben megtaláljuk, a jelentős vastartalommal rendelkező magot. Ezt a növényt is sekélyesen kell ültetni, megelőzve a rothadását.
