A méhbalzsamok (Monarda didyma) őshazája Észak-Amerika, Nicholas Bautista Monardes sevillai zsidóorvos-kereskedőnek köszönhetik tudományos nevüket. Angol nyelvterületen használják még a bergamott elnevezést is, mivel illatuk a bergamott narancshoz hasonló. Évelő gyógynövény. Az ajakosok családba tartozásuk jól látható viráguk felépítéséből. Az észak-amerikai indiánok egyik legfontosabb gyógynövénye volt, innen ered a nemzetség másik elterjedt neve: az indiáncsalán név. Európába a tizenkilencedik században terjedtek el, hazánkban, ahol egyre szélesebb körben kezdenek ismertek lenni, dísznövényként és gyógynövényként kerültek be a köztudatba. Megállják helyüket a legkifinomultabb kiskertekben is, de ezeket az aromanövényeket nevelhetjük erkélyen dézsában vagy balkon ládában, nevelhetjük a konyhaablak párkányán. Legjobb, ha lehetőség van számukra helyet biztosítani a kertben, lehetőleg a ház közelében. Ha nincs lehetőségünk külön fűszerkertet létrehozni, ezeket a növényeket nyugodtan beilleszthetjük a virágos kertünkbe is. A méhbalzsam a kert kedves színfoltja lehet a zsályák mellé telepítve, ahol a rovarok és pillangók kedvelt helyévé válhat.
A méhbalzsamok szépen mutatnak természetes hatású kertekben, könnyű helyet találni számukra, hiszen különleges alakjukkal és látványos virágukkal az ágyások pompás díszei lehetnek. Dísznövényként leggyakrabban a bíbor és a rózsaszín mutatós fajtáit ültetik, ezek jobban viselik a szárazabb körülményeket és teának kevésbé jók.
Az évelő monardákat ősszel, vagy március folyamán ültessük a kert napos szegletébe, ősszel tövig vágjuk vissza a szárakat. Fagytűrő növény, elvisel bármilyen hideget. Amire vigyázni kell, ha jól érzi magát, elterjedhet nem kívánatos módon is.
Bíbor méhbalzsam (Monarda didyma)
A méhbalzsamok között az egyik legismertebb gyógynövény. Illatos lombú, bokrosodó tövű négy élű, bordás merev szárral rendelkező évelő növény. Magassága a hetven centimétertől az egy méter húsz centimétert is elérheti. Levelei keresztben átellenesen állnak, melyek rövid nyélen, fogazott széllel, az erek mentén enyhén szőrözöttek.
Virágzásuk júniustól augusztusig terjed, örvösen elrendeződő, kicsi ajakos, bíborvörös fellevelekkel övezett és végálló fejecskékbe tömörül. Hosszú porzói kinyúlnak a három-négy centiméteres virágokból. A virágok nektárban gazdagok, ezért gyakran felkeresik a méhek, a pillangók és más rovarok is.
Zsenge leveleit különféle italok, saláták illatosításához használhatjuk, a frissen szárított leveleiből, virágaiból készülhet tea, mely segíti az emésztést, de jó a meghűléses betegségek enyhítésére is. Fertőtlenítő hatásának köszönhetően bőrápolásra is alkalmazható.
Csöves méhbalzsam (Monarda fistulosa)
Nagyon hasonlít a bíbor méhbalzsamhoz, szintén évelő növény. Levelei szürkés zöldek, virágai lilák, ritkábban fehér rózsaszín színűek és szépen mutatósak. Számos alfajjal rendelkező nagyon változatos faj. Erdőszéleken, a prérin száraz bozótokban, út menti társulásokban él.
Út szélére vagy kerti pihenő mellé ültetve nyaranta élvezhető aromás illatuk és könnyen szedhetünk egy limonádéra valót levelükből.
Citrom illatú méhbalzsam (Monarda citriodora)
Nevét onnan kapta, hogy illóolaj tartalmú levelét megdörzsölve a citromra és kakukkfűre hasonló illatot nyerünk. Az egyéves citromillatú növényt kiegészítő elemnek ültethetjük évelőágyásba, de a gyógynövények között és az egynyári virágok társaságában is szépen mutat, és jól érzi magát. Tavasz elején márciusban melegágyba, majd onnan késő tavasszal vessük helybe.
