Home Fűszer- és gyógynövények A csipkerózsa (Rosa canina) jellemzése és felhasználása

Tetszett a cikk?

A gyógyhatású csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa áltermése. A növény őshonos Európától Közép-Ázsiáig és hazánk egész területén fellelhető tölgyesekben, hegyeken és erdőszéleken. A csipkebogyót egyik legfőbb C-vitaminforrásnak is tartanak, mivel annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. Üzemszerűen termesztik Csehországban, Szlovákiában és Bulgáriában. Hazánkban gyógyászati célokra teák összetevőjének szárítják, és feldolgozza a konzervipar is gyümölcslevek gazdagítására.

A csipkerózsa jellemzése

A csipkerózsa egy vadon termő két-három méter magas cserje, melyet gyakran tévesztünk össze a vadrózsák egész sorával. A csipkerózsa ágai ívesen hajlók, tüskések, melynek levelei öt levélkéből tevődnek össze. Fehér vagy halványpirosak a virágai. A termések gömb, körte vagy orsó alakúak, kevés nedvű, húsos falú, az érés elején világos, majd megérve meggypiros színűek. Ízük savanykás, aromás íz, a termés belsejében búzaszem nagyságú magokat találunk, amiket szúrós szőrök vesznek körül.

A csipkerózsa termesztése

Általában a csipkerózsát nálunk kerítések mellett, utak mentén, parkokba találunk. Termesztése bárhol lehetséges a laza, a homok, a törmeléktalajon, de a meszes talaj legmegfelelőbb telepítéséhez. Házi kertbe ültetve a csipkerózsa nem csak hasznos, hanem a díszítő értéke is nagy.

A csipkerózsát ültethetjük ősszel és koratavasszal is, legtöbb helyen fás dugványozással szaporítják. Ültetés után vissza kell metszeni a vesszőket négy-öt rügyre. A csipkerózsa a termését az egyéves vesszőkön és a kétéves gallyakon hozza. Öt év szükséges a bokor teljes kialakulásához, de a harmadik évben már értékelhető mennyiségű termést kapunk.

Az ifjításon kívül nem igényel metszést a növény és tápanyagpótlást is csak a telepítés után két évvel kell végezni.

Az üzemi telepítés során a terméshozam a telepített fajtától függően négy, nyolc tonnát terem hektáronként. A csipkerózsát szaporíthatjuk még: tőosztással, dugványozással, bujtással, gyökérsarjakkal és szemzéssel is.

A csipkerózsa feldolgozása és felhasználása

A csipkebogyó gyűjtése általában augusztus második felében kezdődhet, amikor már a bogyók egyöntetűen világos pirosak. Ilyenkor könnyebb kimagozni a bogyókat és ekkor a legtöbb a gyümölcs vitamintartalma. Megvárni ameddig megcsípi az első fagy nem célszerű, mert veszít értékéből. Az éretlen vagy a túlérett gyümölcsökben sokkal kevesebb a vitamin. A túlérett gyümölcsöket általában szárított formában szokták hasznosítani. A csipkebogyó betakarítása kézzel végezhető, a gépi betakarítás még várat magára.

A csipkebogyó termésének felhasználása sokrétű. A szárított formában történő felhasználást túlnyomó részben az élelmiszeripar alkalmazza, teakeverékek gyártásához. Gyógynövényként a csipkebogyóhús kerül forgalomba, ilyenkor a magvaitól, szőreitől meg kell tisztítani.

A népi gyógyászatban is és a konyhai felhasználásai is igen széleskörű, mivel a C-vitamin tartalma rendkívül magas a csipkebogyónak.

A csipkebogyó begyűjtését kesztyűben végezzük, lerázni nem lehet. Mielőtt felhasználjuk, távolítsuk el a szőröket, nehogy kellemetlen viszketést okozzanak.

A csipkebogyóból készíthetünk lekvárt, szörpöt, ecetet, likőrt, bort, és más gyümölcsökkel kombinálva is alkalmazható.

A csipkerózsa betegségei

Jelentős kárt okozhatnak a növénynek a levéltetvek, a fekete foltosság, a hajtáscsúcs pusztító darázs és a keleti gyümölcsmoly. Ezek ellen feltétlenül védekezzünk.

Válasz