Home Konyhakert A póréhagyma (Allium porrum) jellemzése, termesztése és gondozása

porehagyma
Tetszett a cikk?

A póréhagyma a hagymafélék között élettani szempontból a legértékesebb, fogyasztására egész évben lehetőség van. Már több ezer év óta termesztett növény, mégis termőterülete messze elmarad a vöröshagymáétól és a fokhagymáétól. Íze és illata nincs annyira markáns, mint a vöröshagymának és a fokhagymának, általában a növény fehér szár része kerül felhasználásra.

Európa északnyugati területein és az Egyesült Államok némely részén napjainkban is rendkívül népszerű zöldségféle. A póréhagyma hazánkban is régóta ismert növény, azonban fogyasztása nem jelentős. A póréhagymát többen tartják az egészség alakulására pozitív hatással bíró egyik legegészségesebb élelmiszernek.

A póréhagyma ősalakja még megtalálható vadnövényként a Földközi-tenger melléki országokban. Már az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték és használták a növényt, ételízesítésekre, saláták készítésére. Régen pár hagymának nevezték.

A póréhagyma jellemzése

A póréhagyma kétéves, a fokhagymához hasonlóan lapos levelű, hagymatestet nem fejlesztő hagymaféle. A második évben fejlődik ki a virágszár, mely minden tekintetben ( a mag és a méreten kívül) a vöröshagymáéhoz hasonlít. A póréhagyma levelei szélesek, laposak, hagymái nem vastagszanak meg, hosszúkás gerezd nélküli hagymák. Gyökérzete erőteljes, bojtos gyökérzet. A növény annál értékesebb, minél több és hosszabb a fehér földalatti része.

Fajtatípusok között megtaláljuk a rövid tenyészidejű, a középhosszú tenyészidejű őszi, és a hosszú tenyészidejű téli fajtákat. A póréfajták különböznek egymástól a hidegtűrő képességükben, a tenyészidejük hosszában, száruk vastagságában, a lombozat színében és a fogyaszthatóságuk időbeni alakulásában. A nyári fajták melyeknek rövid a tenyészidejük, nem télállóak, mínusz nyolc-tíz fok alatt elpusztulnak, inkább déli fekvésű területre valók. A nyári póréhagymák levele halványzöld, száruk zsenge és vékony. Ezeket ősszel legkésőbb novemberig fel kell szedni. A télálló hosszú tenyészidejű pórék szára vastag, levelük kékes- zöld színű. Egész télen fogyaszthatók.

A póréhagyma termesztése, igényei

Általában azokon a területeken, ahol megterem a vöröshagyma, a póréhagymát is bátran termelhetjük. A növény hidegtűrő, de fényigényes. A mély termőrétegű, savas kémhatású, nedves, de nem pangó vizes talajt részesíti előnyben. Ültetési helyéül, olyan helyet keressünk számára, ahol előtte három-négy éve nem volt a talajba hagymaféle ültetve, nem szabad ugyanarra a területre ültetni. A húsz-huszonöt fokos hőmérsékleten fejlődik legjobban. Vízigénye magasabb a többi hagymaféle vízigényénél, éppen ebből kifolyólag hazánkban csak akkor biztosított a termesztése, ha van lehetőség az öntözésre. A trágyázást bő terméssel hálája meg. A póréhagyma nem sok gondozást igényel, a gyomláláson, kapáláson, tápoldatozáson kívül, csak az öntözésre igényes.

A póréhagyma termesztését időzíthetjük, nyári, őszi és téli fogyasztásra attól függően, ahogy igényeljük. Legkönnyebben az őszi póréhagymát tudjuk nevelni, mivel fűtés nélkül, magvetéssel kezdhetjük a nevelést. Két hónapos nevelés után a palántákat, májusban a fagyok elmúltával kiültethetjük szabadföldbe, eredeti helyükre. Ilyenkor célszerű a középhosszú tenyészidejű fajtákat alkalmazni. Fogyasztására október-november hónapban lehet sort keríteni. Felhasználása igen széleskörű, használható főzve levesként, saláták kiegészítésére, de legegészségesebb, ha nyersen fogyasztjuk ezt a kiváló ásványi anyagokban gazdag zöldségfélét.

 

Hasonló cikkek

Válasz