Home Díszkert Az aranyvessző (Solidago) jellemzése, ültetése és gondozása

Tetszett a cikk?

Az aranyvessző és az aranyeső nem ugyanaz a növény mindkettő különbözik egymástól. Az aranyvessző fajainak többsége Észak-Afrikában és Kelet-Ázsiában él. Négy faja honos Európában is. Ezek közül legelterjedtebb a közönséges aranyvessző, mely a Kárpát-medence síkvidéki területein terjedt el leginkább. A közönséges aranyvessző egy ismert gyógynövény, mégis inkább élénksárga virága miatt dísznövényként termesztik.

Az aranyvessző (Solidago) jellemzése

Az őszirózsafélékhez tartozó évelő növény. Az aranyvessző a tövénél bokrosodó két-három méter magas, sűrű levelű kóró. Gondozás nélkül is szépen fejlődik. Apró sárga virágai ívelt virágfüzért alkotnak. A lándzsás levelei széle fogazott és sűrűn borítja a növény bolyhos szárát. Nagyon gyorsan terjedő igénytelen növény, ezért gyorsan kiszoríthatja környezetéből a többi növényeket. Az aranyvessző virágzásakor nyár végi hangulatot teremt környezetében, mivel nyár végén borul virágba. Megtalálható vizek mentén, erdő széleken, árokpartokon mivel gondozást, ápolást egyáltalán nem igényel.

Az aranyvessző (Solidago) ültetése és gondozása

A növény különleges igénytelenségének köszönhetően, még a leggyengébb, tápanyagban szegény talajon is jól fejlődik. Gyorsan terjed a napos humuszban gazdag talajon. Az aranyvessző nemesített fajtáit ajánlott kertekbe, kerti tavak mellé vagy évelőágyakba telepíteni, mivel nem annyira invazív, mint a vadon előforduló alapfaj.  A növényt szaporítani tavasszal célszerű tőosztással, valamint magról ősszel. Saját maga is szétszórja a magokat, ezért ott is szaporodik, ahol nem szeretnénk. Betegségekkel szemben ellenálló növény, ritkán támadhatja meg lisztharmat betegség. Ha szeretnénk megakadályozni, hogy a növény túlzottan elszaporodjon és túlterjeszkedjen, távolítsuk el az elszáradt virágszárakat és így nem hullajtja el a magokat.

A kanadai aranyvessző ( Solidago canadensis) jellemzése és gondozása

A kanadai aranyvessző évelő nagytermetű növény, melynek nap sárga virágai adják díszítő értékét. Több nemesített fajtája létezik, kertekbe vagy szegélyként célszerű ezeket a nemesített fajtákat ültetni, mivel ezek kevésbé szaporodnak intenzíven. A kanadai aranyvessző is gyorsan növekszik és terjeszkedik, amit az elvirágzott szárak eltávolításával akadályozhatunk meg. A növény kifejezetten igénytelen, gondozásra nincs szüksége. Öntözni nem szükséges, mivel vízigénye alacsony. Magról is szaporítható és tőosztással is jól tudjuk szaporítani.

A közönséges aranyvessző ( Solidago virgaurea) jellemzése és gondozása

A közönséges aranyvessző egy méter magasra növő fészkes évelő növény. Régen istápfűnek is nevezték, mivel a betegek gyógyítására istápolására használták. A germánok sebgyógyító növénye volt. Nálunk is gyakori a megjelenése, erdő széleken, a homoki réteken. Virágai nyár végén nyílnak, aranysárga fészekvirágzattal. A növény tartalmaz cser és festékanyagokat. A közönséges aranyvessző legszebben szegélynövényként ültetve mutat, de jól megfelel cserjék társaságában, illetve nedves árnyékos sziklakertbe ültetve is. Szaporítása úgy, mint a többi fajnak a közönséges aranyvesszőnek is magvetéssel vagy tőosztással lehetséges, és ez a növény is szétszórja magvait, melyek tavasszal kihajtanak. Fagyra nem érzékeny, jól átvészeli a telet. Fogékony a lisztharmat betegségre mely ellen célszerű védekezni. A növény hajtásai vizelethajtó anyagot tartalmaznak, ezeket a hajtásokat július-szeptember hónapokban kell begyűjteni. Szárítva teaként lehet alkalmazni.

Válasz