A bangita-fajok közé számos cserje tartozik, közülük vannak hazánkban őshonos fajták is. Hálás, igénytelen, ugyanakkor dekoratív cserjék, melyeknek minden kertben ott a helyük. Kevesen tudják, de például a labdarózsa is a bangiták családjába tartozik. Írásunkban bemutatjuk a bangita nemzetséget és sok-sok bangita fajtát, így mindenki kiválaszthatja a kertjébe legjobban illőt.
A bangita nemzetség jellemzői
A bangita (Viburnum) nemzetségbe egyaránt tartoznak örökzöld és lombhullató cserjék és fák is. A világ minden részén megtalálhatóak, Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában, sőt Dél-Amerika néhány részén is.
Magyarországon két fajuk őshonos: a kányabangita (Viburnum opulus) és az ostormén bangita (Viburnum lantana), ezek mellett még számos fajta él hazánkban is.
Fajtától függően a bangiták 1-4 méter magasra nőnek kifejlett állapotukban. A legtöbb fajtának gömb alakúak a virágaik, de léteznek más alakúak is. Általában fehérek a virágaik, de egyes fajoknál rózsaszínűek. Számos fajta hoz termést is.
A bangiták igényei és gondozása
A bangiták gondozása nagyon egyszerű a legtöbb esetben, nem igéynel túl nagy odafigyelést, nem túl igényes növények. Sok fajtájuk jól telepíthető a szennyezettebb városi környezetbe is, mert ezeket a körülményeket is jól tolerálják. A talajukat tekintve nem válogatósak, de ültessük őket tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajba. Talaját ne hagyjuk teljesen kiszáradni, kedvelik, ha földjük állandóan nyirkos, nedves. Mérsékelten öntözzük, ha szükséges, de ne vigyük túlzásba, túlöntözni nem szabad. Ültetés előtt javítsuk fel a talajt, majd tavaszonként pótoljuk számára a tápanyagot.
Fényigényüket tekintve kedvelik a fényt, de a tűző napot kevéssé tolerálják, ezért keressünk számukra napos, világos helyet. Több fajtájuk szépen fejlődik fényárnyékban is.
Sok fajtájuk igényli a metszést, de vannak olyan fajták, amiket nem szükséges metszeni (pl. a redőslevelű bangitát vagy a kikeleti bangitát). Az elhervadt virágokat viszont érdemes az összes fajtáról eltávolítani, csakúgy, mint az elszáradt hajtásokat, ágakat.
Hazánkban teleltetni nem szükséges őket, bár a fiatalabb egyedeket télen óvjuk takarással a hideg téli fagyoktól.
A bangiták szaporítása
A bangiták legtöbb fajtáját dugványozással lehet szaporítani. Némely típusoknál (amelyek érlelnek termést), szóba jöhet a magról való szaporítás is.
A bangiták betegségei és kártevői
Általában ellenállóak a bangiták, nem jellemző rájuk a betegség vagy a kártevő, viszont egyes fajok levéltetvesedésre hajlamosak (pl. a labdarózsa)
Bangitafajok bemutatása
A korai bangita (Viburnum farreri) jellemzői és gondozása
Magassága maximum 3 méter, gömbölyded formájú, lombhullató cserje. Kínában őshonos. Hazánkban is lehet kapni, alacsonyabbra növő, törpe változatát a kertészetekben. Levelei erősen erezettek, tavasszal bronzosak, majd sötétzöld színűek. Rózsás bangita vagy illatos bangita néves is ismert. Virágai halvány rózsaszínek vagy fehérek, tölcséresek, melyek igen korán, tél végén, kora tavasszal nyílnak, igen kellemes illatot árasztva. Ritkán hoz termést, ezek előbb vörösesek, majd feketére színeződnek.
Szintén, napos, világos helyen, tápanyagban gazdag talajon fejlődik a legszebben. Az első években viszonylag lassan fejlődik, később igen strapabíró cserjévé fejlődik. A fiatal példányokat öntözzük rendszeresen, az idősebbeket csak nagy szárazság idején szükséges.
Nem jellemzők rá a betegségek és a kártevők, időnként a levélfoltosodás megjelenhet rajta.
A labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’) jellemzői és gondozása
Jelentős díszítőértékkel bíró 3-4 méter magasságú díszcserje. Virágai gömböt formázna, melyeket apró fehér virágok alkotnak, tavasszal akár hetekig is nyílik. Ősszel igen dekoratív a levélszíneződése is, narancsos, pirosas. Termést nem hoz.
Napos, félárnyékos helyen egyaránt szépen fejlődik. Kusza ágrendszerű, ezért időnként meg kell ritkítani az ágrendszerét.
Igényei, gondozása hasonlóak, mint amit az általános részben leírtunk. Kártevők közül előszeretettel támadják meg a levéltetvek. Zöld vagy félfás dugvánnyal szaporítható.
A kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) jellemzői és gondozása
Maximális magassága 3 méter, igen korán virágzik. Felfelé törekvő ágrendszerrel rendelkezik, kevésbé terebélyes. Virágai rózsaszínek, tél végén hozza őket. A virágokból termések is fejlődnek, pirosas színűek, enyhén mérgező hatással.
Nem igényes a gondozását tekintve, egyszerűen nevelhető. Ültessük világos, védett vagy félárnyékos helyre. Gondozása megegyezik az általános leírásban szereplő tudnivalókkal. Szaporítható magról vagy félfás duványokról.
A prágai bangita (Viburnum x pragense) jellemzői és gondozása
Maximális magassága 3 méter, terebélyes cserje. Ültethető sövényként vagy szoliterként is. Dús levélzettel, sötétzöld, redőzött levelekkel rendelkezik. Virágai fehérek, illatosak, tavasz végén, nyár elején nyílnak. Remek választás rovarbarát kertekbe. Igen ellenálló cserje, szennyezettebb levegőjű városokba is ajánljuk. Napos, világos, félárnyékos helyre ültessük. Gondozását lásd az általános bemutatásban leírtaknál.
Az idősebb növényeket ritkítsuk meg időnként.
A redőslevelű (keleti) bangita (Viburnum plicatum) jellemzői és gondozása
2-3 méteres maximálos magasságot elérő, ugyanennyire széles lombhullató cserje, mely vízszintes ágrendszerrel rendelkezik. Leginkább szoliterként ültethető. Tavasszal nyílnak hófehér virágai, ősszel szép bordós lombszínű, bogyói is díszítenek. Ez utóbbiak a madarak számára is kedvelt csemege. Levelei erősen erezettek, tojásdad alakúak.
Világos napos helyen több virágot hoz, ám vigyázzunk, mert a tűző napon megperzselődnek a levelei. Metszést nem igényel.
A ráncoslevelű bangita (Viburnum rhytidophyllum) jellemzői és gondozása
Magassága 3-4 méter lesz, igen terebélyes bangita-faj. Fehér virágai tavasz végén, nyár elején nyílnak. Ősszel pirosas, majd fekete bogyótermést hoz, ezek enyhén mérgezőek. Levelei durva felületűek, érdesek, hosszúkás alakúak.
Igénytelen, jó ellenállóképességű növény, tolerálja a városi környezetet is. Gondozását lásd az általános részben leírtaknál.
Tavaszi bangita (Viburnum x burkwoodii) jellemzői és gondozása
Alacsonyabbra növő, max. 1,5-2 méteres magasságot elérő cserje, mely csak a nagyon fagyos teleken veszíti el a levélzetét, télizöld. Fehér, álernyős virágokat hoz, melyek kellemes illatot árasztanak. A tavasz első felében virágzik. Piros, majd feketére színeződő bogyótermést hoz, melyek mérgezőek. Önmagában nem terem, csak ha van a közelében másik bangita-fajta.
Gondozása szintén megegyezik az általános részben leírtakkal.
Illatos (Carles) bangita (Viburnum carlesii) jellemzői és gondozása
Lassú növekedésű lombhullató cserje, maximum 2 méterre nő, kb. ugyanilyen széles. Tavasszal hozza illatos, hófehér virágait, majd nyár végén piros bogyóit. Lombozata ősszel pirosra színeződik.
Gondozása megegyezik az általános részben leírtakkal.
A kányabangita (Viburnum oplulus) jellemzői és gondozása
2 méteres magasságot elérő, bokros lombhullató cserje, hazánkban őshonos. Fehér virágait tavasz végén hozza, majd pirosas termésével és szép pirosas, őszi lombszínével is díszít. Termést csak akkor hoz, ha két, egymástól genetikailag eltérő növényt telepítünk. Létezik törpe változata, mely max. 1 méterre nő, szép gömbkoronával rendelkezik. Nem igényes, egyszerűen nevelhető növény.
Szintén az általános részben leírtak szerint igényli a gondoskodást.
Az ostormén bangita (Viburnum lantana) jellemzői és gondozása
Ostorménfának is nevezik, szintén őshonos Magyarországon. Maximális magassága 2-3 méter, igen mutatós, dekoratív, ugyanakkor ellenálló díszcserje. Fehér virágait, melyek lapos bogernyőben nyílnak tavasz végén, nyár elején hozza, később pedig először piros, majd fekete bogyós termésével díszít. Levelei sötétzöldek, kerekded formájúak. Vigyázzunk a termésével, mert enyhén mérgező!
Nagyon igénytelen növény, talajra nem érzékeny, még a meszes talajokat is bírja. Jó a szárazságtűrő képessége, csak aszályos időszakokban szükséges öntözni. Metszeni sem szükséges. Kártevői, betegségei sincsenek.
A téli bangita (Viburnum tinus) jellemzői és gondozása
Örökzöld bangitának, babérbangitának is nevezik, mely jól jellemzi tulajdonságait. Maximum 2,5 méter magasra nő, gömbölyded alakú, bokros cserje, nálunk áttelel, ha védett fekvésbe telepítjük. Mutatós, dekoratív növény, sötétzöld, fényes, hosszúkás leveleivel egész évben díszít, hajtásvégei piroslóak, virágai fehérek, félgömb alakúak, tél végén, kora tavasszal nyílnak. Bimbói már télen megjelennek, így ebben az évszakban is remekül mutat, amikor a kert többi növénye még az igazak álmát alussza. Ősszel is díszít, kékesfekete bogyókat hoz.
Ültessük napos, világos vagy félárnyékos helyre, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajba. Télen igényel némi fagyvédelmet: takarjuk a tövét avarral, lombbal.
A törpe bangita (Viburnum davidii) jellemzői és gondozása
Maximális magassága csupán 1-1,5 méter, örökzöld díszcserje, télen is díszíti kertünket. Levelei bőrszerűek, erősen erezettek, hosszúkás alakúak. Virágai aprók, fehérek, ernyőt alkotnak, a tavasz második felében nyílnak. Kék színű bogyói sokáig a növényen maradnak.
Gondozása és igényei megegyeznek az általános részben leírtakkal, ám némileg savas talajt igényel, mert akkor szebben fejlődik.
Télen óvjuk a tövét az erősebb fagyoktól.
