A burgonya (Solanum tuberosum) az Andok népeinek egyik legfontosabb élelmiszere, melyet már több mint nyolcszáz éve termesztenek. Dél –Amerika északi részén, az Andok négyezer méteres fennsíkján van az őshazája. Patagóniától Mexikóig több mint száz, élőhelyében és küllemében is nagyon változatos fajtáját termesztenek napjainkban is helyi lakosok. Jelenleg négyezer fajtát tartanak nyilván.
Európába a spanyol hódítók által került be az első burgonya, a tizenhatodik században. Hazánkba német közvetítéssel került, és az 1760-as években kezdődött meg a termesztése. Mint minden új növényt, a burgonyát is kezdetben idegenkedés fogadta, mivel teljesen új művelést és feldolgozást igényelt. Terjedését az 1810-es években fellépő élelmiszerhiány gyorsította meg, és gyorsan vált a nép táplálékává. Sokoldalú felhasználhatósága és könnyen termeszthetőségének köszönhetően, az emberiség egyik legfontosabb étkezési növénye lett. Nemcsak külső megjelenésben , de ízükben és állagukban is nagyon változatosak a fajták, és konyhai felhasználhatóságuk is változatos és sokrétű.
A termesztett burgonya jellemzése
A burgonya rövid életű évelő növény, általában egynyáriként nevelt. Pozsgás szárai elágazóak, szőrös összetett levelekkel. Virágai nyáron nyílnak fehér, rózsaszín vagy lilás színben, bogas virágzatban. Bogyó termései és levelei mérgezőek. Szárgumói melyeket a föld alatt nevel ásványi anyagokban, és vitaminokban gazdagok.
Egyes fajtái nagymennyiségben tartalmaznak természetes növényi színanyagokat, melyek természetes antioxidánsok, és főzés hatására sem bomlanak le, egészségvédő és élettani hatásuk fontos.
A burgonya termesztése
Hazánkban nagyon sok család termel saját használatra néhány tő burgonyát vagy nagyobb területen téli raktározásra is. Egyik legnépszerűbb élelmiszer, de nemcsak étkezésre, hanem állatok takarmányozására és szeszgyártásra is termelik. A burgonya termesztése nagy gondozást és figyelmet igényel, de a ráfordított időt és energiát bőségesen meghálálja.
Egyik legfontosabb tényező a burgonya termesztésénél a fajta kiválasztás, melyet a talaj előkészítés, tápanyag utánpótlás és az időben elvégzett ültetés követ. A burgonya igényli az öntözést, de bőségesen meg is hálálja.
A burgonya a morzsás szerkezetű, könnyen felmelegedő, laza talajokon érzi magát legjobban. Mivel nagyon tápanyagigényes növény, érdemes istállótrágyát kijuttatni a talajra, a műtrágyázással azonban legyünk fokozottan figyelmesek.
Milyen fajtát ültessünk?
A sikeres burgonya termesztés legfontosabb záloga a fajta kiválasztása, melynél több fontos dologra érdemes figyelni. Mivel legnagyobb veszteséget a burgonyában a vírusok és gombás betegségek okozzák, lehetőleg olyan fajtát válasszunk, amelyek ezekkel rezisztensek. Védekezés hiányában súlyos kárt okozhatnak a burgonyabogár kártételek is. Jó minőségű burgonyagumók szerezhetők be a kiskereskedelemben, vagy közvetlenül a nemesítőktől.
Az ültetést lehetőség szerint végezzük előcsírázott vetőgumóval, hét-nyolc fokos talajhőmérsékletnél. Bokronként egy gumót ültessünk, és nagyobb területnél végezzük el a gyomirtást.
A burgonya igen vízigényes növény, ezért biztonsággal csak öntözve termeszthető, az öntözést bő terméssel hálálja meg. Öntözésnél vigyázzunk, mert meg nő a gombás fertőzések veszélye.
A burgonya betakarítása és tárolása
Először is a betakarításnál fontos a betakarítási idő helyes megválasztása, mely akkor következik, amikor a szára teljesen leszáradt és könnyen ki tudjuk húzni a talajból. A burgonya eltarthatóságát az érettségi állapot jelentősen befolyásolja. Az éretlen gumók rothadékonyabbak, sérülékenyebbek. Mielőtt végleges tárolásra kerül sor, egy-két hétig sötét, szellős helyen tartsuk, lehetőleg szobahőmérsékleten. Ezután válogassuk át és rakjuk végleges helyére.
