A fás bazsarózsa vagy fás szárú bazsarózsa virágai nagyban hasonlítanak a közismert bazsarózsa virágaihoz, ám a növény évek alatt középmagas cserjévé fejlődik, jellemzően igénytelen, ellenálló növény, mely évelőágyásokba vagy szoliterként is megállja a helyét bármelyik kertben.
A fás szárú bazsarózsa jellemzése
A fás szárú bazsarózsa (Paeonia suffruticosa) eredeti élőhelye Kína észak-nyugati hegyvidékeiben, lomboserdők tisztásaiban van. A növénykedvelők hamar elkezdték nemesíteni, Kínában és Japánban is számos változatát állították elő, így ma már többféle fás szárú bazsarózsát ültethetünk kertjeinkbe, millió színváltozatban.
Kis-közepes méretű, látványos cserje. Kifejlett magassága 1,5-2 m, fás szárú, lombhullató cserje. Lassan növekszik, emiatt kifejlett méretét nagyon soká éri el. Levelei sötétzöldek, erősek, szeldeltek, fonákán szürkés árnyalatúak. Virágait a hajtásai végén hozza, melyek 10-20 cm átmérővel is rendelkezhetnek. Virágzása május elejétől esedékes, virágai fehértől a rózsaszínen át a piros sötétebb árnyalataiig terjed. Léteznek sárga változatai is. Vannak közöttük szimpla, félig telt és telt virágzatúak. Virágai illatosak. Virágai vékony szirmokból állnak, vannak gömbszerűek (főleg a tömött változatok) vagy kehely alakúak. Nemesítése Európában is tovább folytatódott azután, hogy megérkezett a kontinensre, jelenleg is tart, a ma megvásárolható változatok az eredeti faj hibridjei. Alkalmas vágott virágnak is. Sövénynövénynek is ültethető, telekhatárok mentén is szegélynövényként.
A fás szárú bazsarózsa igényei és gondozása
A növényt ültessük védett, napos, meleg helyre, laza, tápanyagokban gazdag, jó vízáteresztő képességű, semleges pH értékű talajba. Ültethetjük szoliterként, kisebb csoportokba vagy évelőágyásba is. Még a félárnyékos helyeket is elviseli, de a legszebben napos helyeken virágzik. Mélyre ültessük, mert gyökerei mélyre hatolnak, emiatt később átültetése sem lehetséges, ezért fontoljuk meg alaposan, hogy hová telepítjük. Ha több növényt szeretnénk egymás mellé ültetni, akkor hagyjunk közöttük legalább 1 méter távolságot, mert később a növény jelentősen terebélyesedik.
A fiatal növények fagyérzékenyek lehetnek az első években, ezért tövét érdemes takarni eleinte. Kerüljük a téli, hideg szeleknek való kitettségét.
Vízigényét tekintve közepes vízigényű, az első években öntözzük tavasztól őszig rendszeresen, később elegendő csak a szárazabb, aszályosabb időszakokban. Érdemes mulcsolással takarni a földjét, így hosszabb ideig nyirkos, nedves marad, ez kedvező a növény számára.
Metszeni nem szükséges, de az elszáradt ágakat, gallyakat rendszeresen vágjuk le róla. Tavasszal érdemes komposzttal vagy szerves trágyával dúsítani a talaját.
A fás bazsarózsa szaporítása
Szaporítása nem egyszerű feladat, csak a legelhivatottabb kertészek vágjanak bele, ugyanis kitartást és szakértelmet kíván. Kétféle módon lehetséges: magokkal, amelyek általában csak két év múlva csíráznak ki, ezek azonban csak 5-6 év múlva hozzák első virágaikat. Emellett lehetőség van oltványokkal is szaporítani: ilyenkor Paeonia lactiflora (illatos bazsarózsa) gyökérdarabokra oltják nyár végén, szeptember elején, majd ezt legalább 5 cm mélyen ültetjük el a talajba.
A fás szárú bazsarózsa betegségei és kártevői
Hálás növény, ugyanis nem jellemzőek a betegségek, és kártevők sem támadják meg.
