Gyakran ültetett és igen elterjedt dísznövény a közönséges vadszőlő, amely kerítéseket, falakat takar, nyáron zölden díszlik és ősszel látványosan vörösre vált. A különböző vadszőlő fajok a figyelmet különböző árnyalatúra színeződő leveleikkel hívják fel magukra. Termésfürtjeik ősszel november környékén nyújtanak különleges látványt. A vadszőlő cserjék erőteljes kúszó növekedésüknek köszönhetően tekintélyes kort és méreteket érhetnek el. A Mexikó északi felén őshonos növény előfordul Észak-Amerika keleti, középső és dél-nyugati részén, Európába valószínűleg a tizennyolcadik század végén került be dísznövényként. Hazánkban, a hatvanas években ki vadult a kertekből, és napjainkra már inkább gyakori az elterjedése a folyók árterein és ligeterdeiben. Olyan kúszónövény, amely Európában inváziós fajként terjed.
A közönséges vadszőlő jellemzése
A közönséges vadszőlő egy évelő fás szárú kúszócserje. A növény hajtások kérge fiatalon simák, kopaszok. A hajtások kunkorodó kacsokkal kapaszkodnak a falakra, sziklákba, fatörzsekbe. A nyár közepén virágzó növény nem feltűnő apró kétivarú virágai bugavirágzatot alkotnak. A virágokat a rovarok igen kedvelik, mivel bőven terem nektárt. Nagyon hasonlít a közönséges vadszőlőhöz a tapadó vadszőlő és a repkényszőlő.
A közönséges vadszőlő ültetése és gondozása
A növénynek bármilyen talaj megfelel, megél még a nehezen művelhető talajokon is. Jól ültethető napos és félárnyékos helyre, de az árnyékos helyet is tolerálja. Igaz, napos helyre ültetve a levelek elszíneződése sokkal szebb lesz.
A vadszőlő vízigénye nem nagy, azonban mint minden más növény esetében, nagy meleg vagy túl száraz nyarakon nem árt, ha időnként megöntözzük, frissebbek, szebbek lesznek a levelek. A növény növekedése gyors ezért alkalmanként metsszük meg, vagy vágjuk vissza.
Ültetése ültető gödörbe történjen, melybe mielőtt bele helyezzük a növényt, rakjunk tápanyagban gazdag virágföldet, ami segíti a csemete gyökeresedését, illetve későbbi fejlődését. Méterenként egy-két vadszőlő tövet ültessünk, a növekedés intenzív, hamar befutja a kívánt területet.
A repkényszőlő (Parthenocissus tricuspidata) jellemzése
A legértékesebb faj ami valószínűleg Délkelet-Ázsiából származik, melynek legelterjedtebb fajtája a ’ Veitchii’ nevezetű fajta. Levelei ősszel fénylő narancs-vagy skarlátvörös színre váltanak. Kiválóan alkalmas a sima falak befuttatására is, napos vagy félárnyékos helyen is megél. Télen nagy hideg esetén a házak északi oldalán megfagyhat.
Ligeti szőlő (Vitis sylvestris) jellemzése
Őshonos és védett vadszőlőfaj a ligeti szőlő, ami nehezen szerezhető be. Jól telepíthető napra vagy félárnyékba is, vízigénye közepes. Ez a fajta is kacsokkal kapaszkodik gondozása és ültetése megegyezik a közönséges vadszőlőével.
A tapadó vadszőlő (Parthenocissus Quinquefolia) jellemzése
Ez a fajta is kedvelt és gyakran ültetett fajta, melynek lombja ősszel bíborpirosra színeződik. Terjedése függőleges irányba történik ezért alkalmas lehet tűzfalak befuttatására. Napos helyre ültetve és nem megfelelő vízellátás mellett a növény alacsony marad, ezért félárnyékos vagy árnyékos helyre és jó vízellátású talajba ültessük.
Mivel a növény tapadókorongjai nehezen szedhetők le a falról, csak olyan helyre engedjük felfutni a növényt, ahonnan nem kívánjuk leszedni a későbbiekben.
A vadszőlőfajtákat betegségek, kártevők csak ritkán károsítják.
