A mézbogyó (Lonicera caeulea) származása, jellemzése és termesztése

Az utóbbi években kezdett ismertté válni és egyre jobban elterjedni a mézbogyó (Lonicera caerulea). Sokféle változata ismert és gyümölcsei sokoldalúan felhasználható, bár díszbokorként is szépen mutat látványos terméseivel.

Kanadában és Eurázsia északi részén honos, legnagyobb elterjedése Japánra és Szibériára tehető. A Távol-Keleten mindenfelé termesztik. Aránylag hosszú életű növény, élhet akár ötven évig is.

Sokféleképpen nevezik, talán a legelterjedtebb a japánok által „ haskap”, vagy „haskappu” név, ami mára már világszerte elterjedtté vált. Nevezik a növényt ehető mézloncként, mézbogyóként, cseresznyebokorként, kékbogyóként. Legjobban a mézbogyó vagy kék mézbogyó elnevezése terjedt el.

A mézbogyó jellemzése

A mézbogyó széthajló ágrendszerű lombhullató bokor, melynek magassága egy-másfél méter. Ovális levelei kékeszöld színűek és enyhén viaszosak. A fajták bokrai, levelei és a gyümölcsök mérete, alakja fajtától függően eltérőek. A termések színe kék, hamvas, alakja kerekded vagy megnyúlt alakú, az íze éretten enyhén kesernyés, fanyar édes ízű. Az alapfaj gyümölcsei kisebb méretű és tömegű. A termesztett fajták már méretben és súlyban is lényegesen nagyobbak. A termesztett fajták íze is már kellemesebb.

Milyen gondozást igényel a mézbogyó?

Bármilyen talajon megél a növény, nem túlzottan igényes a termőhelyre, de a fagyzugos, pangó vizes, kiszáradásra hajlamos területeket kerülni kell. Tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajban érvényesül legjobban. Nevelhető kiskertekben, balkonon és konténerben is. A légszennyezett területek sem viselik meg, azt is jól tolerálja.

A mézbogyó fagytűrő növény, vesszői az erős fagyokat is túlélik, nem károsodnak, még a korán nyíló virágai is elviselik a közel mínusz tíz fokos hideget is. Idegen megporzást igényel, ültetéskor legalább két azonos időben virágzót ültessünk. Kevés rovarellátottság esetén célszerű az ecsettel történő mesterséges megporzás is.

Ültetése végezhető kora tavasszal vagy ősszel, de figyeljünk arra, hogy még a nyári nagy meleg előtt a növény jól meggyökeresedjen. A mézbogyó alkalmas sövények kialakítására is. Mivel nem szárazságtűrő növény, ezért rendszeres öntözésre szükség lehet, mert száraz időben kevesebb lesz a termés, kisebb a gyümölcsök mérete, gyengébb lesz a minősége. Nem mellékesen a növény fogékonyabb a megbetegedésekre is.

A mézbogyó az első években metszést nem igényel, az első metszésre csak öt év után van szükség, de a nyolc-tízéves növényt már rendszeresen metszeni kell. A nyugalmi időszakban a ritkító ifjító metszést, a szüret után a zöldmetszést is végezzük el, így elősegítjük a hajtások jobb beérését. Az idősebb, húsz-huszonöt éves növényeket megújíthatjuk, ha elvégezzük a teljes visszametszést a talajfelszín felett.

A mézbogyó betegségei és szaporítása

Ha megfelelő a növénynek a termőhely, betegségek ritkán támadják meg. Lisztharmatfertőzést kaphat, és levélatka kártétel lehet szárazabb termőhelyen. Ismert még a fehér tollas molylepke, a zöldlevéltetű és a kerti sodrómoly kártétele a növénynek. Gyümölcsérés idején ajánlott a bokrokat hálóval védeni, mert a madarak szíves fogyasztják az édes bogyókat.

A mézbogyó alapfajait szaporíthatjuk magról is, azonban a jól termő fajtákat inkább dugványról szaporítsuk.

A mézbogyó gyümölcse

A gyümölcseink között az egyik legkorábban érő, május végén, júniusban már szüretelhető. Szüretkor figyelembe kell venni a gyümölcs héjának és húsának is a színét. Akkor érettek a gyümölcsök, amikor a gyümölcshús bíbor színű. A termések nem egyszerre érnek, a betakarítása elhúzódhat.

Total
77
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk

Melyek azok az ehető virágok?

Következő cikk

A mézbogyó jótékony hatása, felhasználásának lehetőségei és fajtái

Kapcsolódó cikkek