kockásliliom

A mocsári kockásliliom és a kockásliliomok jellemzői, gondozása, szaporítása és kártevőik

Kecses, különleges, gyönyörű – talán ezzel a három szóval jellemezhető leginkább a ma már kertjeinkben is egyre népszerűbb mocsári kockásliliom és a kockásliliomok nagy családja. Nem véletlenül választották 2016-ban az év vadvirágának, hiszen ezzel mind szépségére, mind védelmére felhívták figyelmünket.

A mocsári kockásliliom és a kockásliliomok jellemzői

kockásliliom

A mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) a kockásliliomok (Fritillaria) nemzetségébe tartozik, mely nemzetség körülbelül 130 fajt számlál. Rendszertanilag a liliomfélék családjába tartoznak, Európában 20 kockásliliom faj honos. Hazánkban egyetlen faj, a mocsári kockásliliom honos. Egyedszámának csökkenése miatt a veszélyeztetett és védett fajok közé tartozik, eszmei értéke 50 ezer forint. Magyarországon Zalában, a Bükkben, a Zselicben, a Bodrogközben és Szatmár-Bereg megyében kereshetjük példányait. Érdekesség, hogy a kockásliliomok nemzetségébe tartozik a kertekben szintén gyakori császárkorona is.

A mocsári kockásliliomot nevezik kotuliliomnak, kockaliliomnak, ostáblaliliomnak, bíbictojásnak, kakukkvirágnak, konyócskának, szerencsemáknak, fekete tulipánnak vagy vadtulipánnak is.

Hagymás, évelő növény, mellyel képes áttelelni, a talajba visszahúzódva. Nevének megfelelően a nedves réteket, cserjéseket, ligeterdőket kedveli, magassága mintegy 20-30 cm. Levelei szórtan állnak, virágai egyesével nőnek, bókoló, harangokra emlékeztető formájúak, leginkább lilás-vöröses-barnás színűek, ritkábban fehérek, melyek mintázata sakktáblaszerű, kockás. Virágzása március végétől esedékes, de sokszor átnyúlik áprilisra is. Toktermést hoz, melyben a magok május-júniusban érnek be, a természetben magjait a víz segítségével terjeszti. Nyár végére visszahúzódik, csak száraz kórói jelzik jelenlétét. Megfelelő környezetben hosszú életű. Hagymái mérgező alkaloidokat tartalmaznak.

A mocsári kockásliliom és a kockásliliomok gondozása a kertben

Kertünkbe vásárolt hagymáit telepíthetjük be, majd évről-évre gyönyörködhetünk a megjelenő virágokban. Hagymáit ősszel ültessük el, így következő tavasszal már gyönyörködhetünk a virágaiban. 5-7 cm mélységbe ültessük, a legjobb, ha nedves, árnyékos helyre, kiváló helye lehet a kerti tó partján például. Folyamatos öntözést igényel. A nemesített fajták már szélesebb tűrőképességűek, így elviselik a szárazabb, melegebb helyeket is, de igazán jól a már említett nedves környezetben érzik jól magukat. Könnyen nevelhető, és számára megfelelő környezetben könnyen el is szaporodik. Hagymáira vigyázzunk, mert igen törékenyek.

Hagymáit ültessük humuszban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajba, mely nyáron is megőrzi hűvösségét, kevésbé melegszik fel.

Magról is jól szaporodik, önvető, de mi magunk is begyűjthetjük a magjait. A növény szárát elvirágzás után ne távolítsuk el, csak ha már teljesen elszáradt, mert így még sok tápanyag visszajut a hagymába, annak táplálására.

A mocsári kockásliliom és a kockásliliomok szaporítása

Hagymáit szétültetve is szaporítható, de lehetőségünk van a magok megszedésére is, ilyenkor a magtokot húzzuk bele egy zacskóba, hogy a magok ne szóródjanak szerteszét. Vessük el őket laza kerti földbe, a kert egyik árnyékos szegletébe, majd a következő tavasszal ültessük szét a magoncokat. Cserépben is jól nevelhetők a magoncok. Fontos, hogy a magokat érje télen hideghatás, mert csak így bújnak elő. Magról történő szaporítás esetében néhány évet várnunk kell a virágzására.

Total
7
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Előző cikk
kiskert

Idén is pályázhatnak a gyerekek a Kertelj Te is Kiskertet! pályázaton

Következő cikk
virágzik a som

Indul a kertszezon

Kapcsolódó cikkek