Hazánkban az alkörmös növény két fajtája ismert és terjedt el, eredetileg mint kerti dísznövény.
Az egyik az amerikai alkörmös (Phytolacca americana), mely az amerikai trópusi övezetből származik. A másik fajta a kínai alkörmös (Phytolacca esculenta) amit más néven kínai karmazsinbogyónak is neveznek. Utóbbi szintén a szubtrópusi területekről származik – Kelet-Ázsiában őshonos növény.
Az amerikai alkörmös (Phytolacca americana)
Az amerikai alkörmös több néven is ismert. Ezen nevek egyike az amerikai karmazsinbogyó, egy másik a festőszőlő, vagy festőbogyó, és a berzseny vérfürt. A festő előnevét a bogyóiban található magas festőanyag tartalma miatt kapta. A növény alkalmazkodott hazánk éghajlatához, de eredetileg az amerikai trópusi éghajlatról Mexikóról származik, illetve Észak-Amerika keleti tájáról. Itthon vadon főképp a Dunántúlon és a Duna-Tisza közén terjedt el.
A kertekben főként dísznövényként hasznosítják, vagy udvar eltakarására, mivel viszonylag magasra nő. Szép terebélyes levelei körülölelik a hengeres virág fürtöt, melynek bogyói éréskor a fekete fénylő színt veszik fel.
Az alkörmös lágyszárú évelő növény. Fejlett gyökér rendszerrel rendelkezik. Az első év folyamán már kialakul a vastag répaszerű gyökér törzs, melyet oldalgyökerek követnek. A növény kifejlett magassága elérheti a 3-4 métert. Bogyói és gyökérzete mérgező az emberre és az állatra egyaránt. Szára vörösödő, vagy lilán foltos. Levelei matt zöld színűek, és tojásdad lándzsa alakúak. Virágzata dús fürtös, henger alakkal, lelógó, melynek hossza 5-15 cm. A virágzás júniustól októberig folyamatosan tart. A virág színei fehér, illetve piros lehet. Termése bogyótermés, mely lapított formájú. Éréskor a termés sötétlila, majd végül felveszi a fekete színt. Eredeti élőhelyén a növény akár 30-40 évig is elél. Itthon a mezőgazdaságban gyomként tartják számon.
Mire hasznosítható az alkörmös?
Térelválasztóként a kertben, vagy kerítés mellett, kiskert körül, sövényként szép látványt mutat.
Az alkörmös főképp nyers állapotban mérgező hatású. A gyökérzet és a bogyói hashajtó és hánytatóan hatnak.
Korábban festőnövényként termesztették. Ételszínezékként hasznosították az élelmiszeriparban (vörösbor színezésére), viszont ezt hazánkban tilos – triterpénszaponin és lektintartalma miatt.
Az alkörmös elterjedése hazánkban
A 16.-18. századra tehető az amerikai alkörmös elterjedése hazánkban. Az első írások közt ültetett növényként számolnak be róla – szőlővidékeken és kastélyok kertjeiben. Az 1800 évek végén már az elvadulásáról írnak. Ma főleg a Dél-Dunántúli térségben, a Duna-Tisza közén és a Hajdúságban találkozhatunk vele.
Amerikai alkörmös ültetése kiskertben
Az alkörmös ültetési ideje április. A laza szerkezetű talajban fejlődik jól, ezért vetést követően ne tapossuk le nagyon a talajt. A magokat 3-4 cm mélyen és egymástól 5-10 cm távolságba ültessük. már az első évben virágzásnak indul, és egész nyáron hozza azokat, egészen szeptemberig, amikor is érésnek indulnak bogyói.
Ha ritkítani akarunk a sövényen, azt szeptemberben tehetjük. A gyökértörzset ki kell ásni teljesen, hogy következő évben ne hajtson ki újra.
Kínai alkörmös (Phytolacca esculenta)
A kínai alkörmös, az alkörmösfélék családjába tartozik. Őshazája Dél-Ázsia, Dél-Afrika és Amerika szubtrópusi, és mediterrán térségei.
A lágyszárú, fagyérzékeny évelő növény magassága 1-2 m lehet – alacsonyabb termetű, mint az amerikai alkörmös. Erős gyökérrendszer jellemzi. Szárai kevésbé vörösödőek, vagy egyáltalán nem. Széles levelű (5-15 cm) felálló virágzatú, mely tömött fehér fürtökkel ékeskedik. Termése éréskor sötétlilából feketére vált, szintúgy, mint az amerikai párja. A laza, meszes talajt kedveli.
Kínai karmazsinbogyó hazánkban
A kínai alkörmös elterjedése hazánkban későbbre tehető, mint az amerikai karmazsinbogyó. Első feljegyzést az 1920-as évekből olvashatunk, melyben Kolozsváron történő elterjedéséről számolnak be. Kínai karmazsinbogyót napjainkban leginkább a Nyugat-Dunántúl területén láthatunk.
Kínai karmazsinbogyó felhasználása
Szülőföldjén Kínában a fiatal hajtásait és levelet megfőzve fogyasztják. A friss hajtások még nem tartalmaznak annyi méreganyagot, és főzés hatására valamennyire csökkenek.
Itthon főleg dísznövényként van jelen, korábban festőnövényként szaporították.
